3.rész Hogy mondom el neki?

John szemszöge:

Letettük a telefont.Valahogy nagyon izgatott, és szomorú voltam.De hogy mondom el neki? Ez a kérdés kattogott egész este a fejembe.Nagy nehezen elaludtam.
Reggel fáradtan keltem.Nem voltam izgatott,hogy ma találkozunk.Mi történt velem?Talán a hazugság miatt nem akartam látni,vagy más okból?
Ezt még át kell gondolnom! Még jó, hogy csak 8 óra van.és 1-re kell oda érnem.Sajnos gyorsan telt az idő.Egyszer csak azt vettem észre,már 12:45 van! Így elrepült az idő??Indulnom kell!Nagy levegőt vettem,majd bementem a garázsba a kocsiért.Beültem  a kocsimba,de nem indítottam mert elbambultam.Mikor feleszméltem az előző állapotomból,beindítottam a motort.Az út során ezek a gondolatok jártak a fejemben:Vajon nagyon dühös lesz?,Hogy mondom meg neki?,Meg merem tenni?,ezeken kívül még sok más.Megérkeztem.Leparkoltam,majd becsengettem.A nővére nyitott ajtót. Ő tudott az egészről,tőle kértem tanácsot,ami nagyban segített a döntésemben.Felkiáltott a húgának.Madi levágtatott a nappaliba.Gyönyörű volt mint mindig,DE ez engem miért nem hoz lázba?Leültünk a kanapéra.Úgy gondoltam ezen túl kell esni minél hamarabb.
    -Madison tudnod kell valamit vagy valamiket!
    -Rendben.Mond! Az enyém úgy is ráér.-mosolygott.
    -Amikor tegnap azt mondtam nem ismerem azt a lányt hazudtam.-arcáról lefagyott a mosoly-Kb. 1 éve találkoztam vele Londonban.Azóta nagyon jóban vagyunk.És tegnap mikor megjelent meglepődtem.mit keres itt.Az gondolom nem érdekel.hogy mit.Na igen! Meglepődtem,de másrészről örültem.Amikor megcsókolt éreztem valami bizsergést,de elnyomtam,és rád koncentráltam.Viszont, mikor elmentél akkor tudatosult bennem azaz érzés,HIÁNYZIK!-Itt már folyt a könnye.-Ezért akartam veled beszélni,nem tudom,hogy szeretlek-e,csak annyit biztosan,Őt szeretem!A hazugságom bántott,tehát veled kapcsolatban is vannak érzéseim,de nem olyan erősek mint voltak.Sajnálom!Ki kell mondanom,szakítani szeretnék!
     -Értem-ennyi a reakció?
     -Nem is kiabálsz?
     -Mi értelem botrányt csinálnom?-bár alig értettem mit mond,a hangja miatt.El-el csuklott miközben beszélt.
     -Oké!Akkor barátok?
     -Igen!!
     -Rendben! Ha nem gond megkérdezhetem mit akartál mondani?
     -Nem érdekes!
     -Na létszíves !- néztem rá kiskutya szemekkel.Erre ő fájdalmasan felnevetett.
     -Oké.Ez csak a te szempontodból lett volna jó hír.Londonba költözünk!-naaa ez meglepő !
     -Mi lesz Sarahval??-tudakoltam.
     -Itt kell hagynom.-most már tényleg hangos zokogásba tört ki.Most megöleljem, vagy nem?De mire dönteni tudtam volna hozzám szólt
     -Figyelj John!-zökkentett ki a gondolataimból-kérlek most menj el!
     -Oké!Akkor megyek is! Szia,jót utat!
     -Szia!-Kiléptem az ajtón,elgondolkoztam,hogy akkor most már többet fogom látni? Vajon mit hoz a sors?
   Ilyen gondolatokkal feküdtem le.Nehezen de elaludtam.Sajnálom Madit,és ,hogy bunkó módon most dobtam.De honnan tudtam volna?