Novella folytatása.

Halikaaa.Megjöttem.A folytatással.

Niall szemszöge:
Erőt kellett magamon,venni,hogy a többieket is tudjam értesíteni e szörnyű hírről.Véres kezeimet,az eddig tiszta nadrágomba töröltem,majd kikerestem modern mobil telefonomat.Benyomta, a 3-as gyorshívó gombot,ami Harry számát jelentette.Mihelyst felvette,nem hagytam,hogy beszéljen,csak dadogva egyszer kétszer a szavakkal meg akadva,ledaráltam a helyzetet,és az utca számokat.Nem bírtam tovább,ezért kinyomta a készüléket.Ezután, kultúráltan az orvost kerestem:
-Hol vannak,már azok a nyomorék mentők????-ekkor újból ölelni,kezdtem barátnőm,már kihűlőben lévő testét.Megpróbáltam lelkét itt tartani.-Kérlek légy erős.Túl kell élned.Nem hagyhatsz magamra.Érted? Kérlek.-könyörögtem,már-már hisztérikusan,mikor hangokat hallottam.Még milyet.Szirénát.
-Ide-ide.-integettem,és üvöltöttem,mint valami fogyatékos.A férfiak kipattantak,a kocsiból,és engem leválasztottak,a biztonságot nyújtó testtől.Az engem fogó,fickót,húzgálni kezdtem közben szánalmasan könyörögtem neki.
-Kérem.Ne hagyja meghalni.Tegyen meg érte mindent.-szorongattam,fehér pólóját.Mely koszos lett,érintésemtől.
-Uram,ha elengedne,és hagyna dolgozni.Hamarosan a rendőrök is itt lesznek.-válaszolt,fel nem tett kérdésemre,semleges hangon.Hogy tud ilyen nyugodt lenni?-A barátnője élete a cél.-rázta le magáról elernyedt végtagjaimat.Ebben a pillanatban,érkezett meg 6 személy,aki hozzám rendkívül közel áll.
-Niall.-látták meg összeesőben lévő testem.-Mi történt?-kérdezték könnybe lábadt szemekkel.
-Meglőtték.Megpróbálják visszahozni az életbe,de úgy érzem ez lehetetlen-borultam jó barátom,biztonságot nyújtó vállára.
-Túléli.Bízzál benne.-simogatta meg görnyedt hátam Danielle.-Ülj le a padra,nem hiszem,hogy sokáig megtudnád még magad tartani.-Mindenki körém gyűlt,és kérdezgettek egy pár percig,de mihelyst észrevették,hogy nem ma kapnak a kérdésükre választ,csak csendben figyeltek engem,míg meg nem érkezett a hatóság.Azt hittem,valami mogorva fickó jön ide,aki szid mindenkit,mert ki kellett jönnie,abból a meleg irodából,hogy valami hülye gyerekkel beszéljen.De,tévedtem.Egy nagyon aranyos öregebb bácsika látogatott meg.Kedvesen ránk mosolygott.
-Jó estét fiatalok.Viszont,ahogy látom önöknek nem az.Kérlek titeket meséljétek el szomorúságotok okát.
-Az egész történetet,egyedül Niall tudja.-mutattak rám.A férfi lehuppant mellém,és aranyosan megkérdezte.
-Fiam,vagy olyan állapotban,hogy elmond?-nyújtott,egy szép tiszta fehér zsebkendőt nekem,amit hálásan el is fogadtam,majd aprót bólintottam.
-Sétálni jöttünk,és itt álltunk meg,mert megölelt.Ekkor,szólalt meg egy mély hang,amihez egy feketébe öltözött,férfi társult.A lányt magam mögé bújtattam,hisz nagyon féltettem.Elkérték a pénzünket,mivel fegyvert tartott magánál,inkább nem kötekedtem.Ezt követően,a barátnőmtől is elakarta venni az értékét,de nem akartam,hogy ő is belekeveredjen.Ekkor társult hozzá,egy ideges haverja,aki megakart minket,ijeszteni ezért felemelte, 24-es kaliberű fegyverét,de egy barom,és véletlenül meghúzta.Az lett volna,hogy engem talál el a lövedék,de a Stella ellökött,így ő belé fúródott,és most próbálják újraéleszteni.-a "mesém" végére,megérkezett egy számomra idegen ember,akinek arca őszinte szomorúságot tükrözött.Gondoltam.
-Sajnálom.-ennyi elég volt,hogy tudjam.Soha többé nem láthatom igéző tekintetét, gyönyörű mosolyát.Véglegesen összeomlottam.-Nem tudtuk megmenteni.A golyó túlságosan belefúródott a testébe,és későn értünk ki, a segítésére.Most,bevisszük a kórházba,megvizsgáljuk és kiadjuk a testet,a családnak.Uram-itt már a rendőr bácsihoz beszélt.-a lövedéket,hoztam.-tett a mellettem lévő öregebb ember,hatalmas kezébe egy kisebb zacskót.-Viszont látásra.Őszinte részvétem önöknek-hagyott ott,minket,majd szállt be a kocsiba és hajtott el,volt barátnőm testével.
-Kiderítjük ki volt.Rendben?Őszintén sajnálom- simogatta meg szőkén csillogó hajamat.-Haza vigyem önöket?-tette fel az életmentő kérdést,a többieknek,akik helyeselve válaszoltak.A járműben térdemre hajtottam a fejem.De mikor, leparkolt a közös ház előtt,kipattantam és felszáguldottam a szobámba.Ahol kikerestem az egyik itt hagyott pulcsiját,lehúztam a redőnyt,egyik közös képünket elővéve,ajtót becsukva,rádőltem az ágyneműre.Illatát mélyen beszívtam.Talán 2 percre elszenderedtem.Menekültem az álmok világába,ahol még élt.

Külső szemszög:
Míg Niall,bezárkózott hálószobájába,addig a többiek a nappaliban ültek magukba roskadva.
-Ezt nem tudom elhinni.-kezdett a tény feldolgozásába a legidősebb lány.Mindannyian fájdalmasan tekintettek maguk elé.Egyszerűen képtelen voltak felfogni.Stella.Nincs többé.
-Egy balfék vagyok.-szólalt meg hirtelen szipogva a kis göndör srác.Harry.-Az én hibám az egész.Még elbúcsúzni se tudtam tőle.
Senki se cáfolta meg a fiú állítását,ahhoz túlságosan is elfoglalták őket,a saját gondolataik.Mindenki magát hibáztatta,és eltöprengett,azon a dolgon: mi lett volna,HA
Egyedül Eleanornak esett le,hogy nekik nem ezt kéne csinálni.
-Mind barmok vagyunk.Itt ülünk a semmibe meredve,ahelyett,hogy Niallt vigasztalnánk.Igen,elvesztettünk egy családtagot.Igen,fáj.Mindjárt megint bőgök,de mi van vele?A szeme láttára ment el a szerelme.Akkor,ő mit érezhet?
-Igazad van kicsim.-húzta magához Lou szeretett barátnőjét.Melegséggel töltötte el:neki még itt van a szerelme.
-Menjünk fel-suttogta Zayn.Ő gondolatai másra terelődtek.Mit fog reagálni Perrie? Hisz,imádta a lányt.Lassan,gyászosan bekopogtak a kis szőke írhez.Miután,nem kaptak választ,a túloldalról.Óvatosan benyitottak.Az eddig sötét szobába,most fény világított be a folyosóról.A fiú továbbra is megtartotta lefekvési pózát.Láthatólag elaludt,vagy csak tette? Ezt egyedül ő tudja.-Hagyjuk békén.-mondta Harry a lehető leghalkabban.A kis bongyorkát megviselte a dolog.Nem tisztázhatták ügyüket.A lelkébe lelkifurdalás és fájdalom költözött.A csapat,úgy döntött aludni tér.Bár,mindannyian tudtak,senki se fogja az igazak álmát aludni.Eleounor páros úgy szorította egymást,mintha nem lenne,holnap.Féltek,hogy ez velük is megtörténhet.Végül is jogosan,ebben a mai világban minden előfordulhat.
-Louis én ezt nem bírom ki.-szólalt meg a nő,csilingelő hangján,ami Louist mindig boldogabbá tette.-Annyira szerettem őt.
-Én is babám-simogatta puha haját,nagy kézfejével.
*
Még a Payzer páros is ezt a témát firtatta.
-Liam,én nem ismertem olyan személyesen,mint ti,de ez szörnyű.Egyszerűen felfoghatatlan,hogy egy ilyen kedves lánnyal ilyen történjen.
-Tudom,szívem,tudom.Annyira sajnálom Niallt.-egyszerűen mást nem tudott mondani,nem jutott szavakhoz.Ekkora dráma után.
*
Zayn és Harry.Ők akik náluk is jobban szenvedtek.Zayn,Pezz által ismerte jól a magyart.Míg Harryvel testvérekként viselkedtek.Ehhez,még jön:nem békültek ki.
*
Az éjszaka során,senki nem szundizott 5 percnél többet.Vagy katogott az agyuk,vagy kiélveztek minden percet,amit párjukkal tölthettek.
Reggel 6-kor mindenkit kidobott,a kemény ágy.A közös konyhában tartózkodtak,és csendben reggeliztek.Kivéve Horant.
Gondolták bekapcsolják a televíziót.Hát,rossz ötlet volt.A téma nem túl kedves szívüknek.
"Jó reggelt London.Mai főhírünk egy tragédia.Forrásaink szerint tegnap Niall Horan és barátnője Stella Dach rablásba keveredett.A helyszínen lövöldözés is történt,melynek egy áldozata lett.A fiatal 17 éves lány.Az elkövetőt a rendőrség nagy erőkkel keresi.Sajnáljuk Niall.Őszinte Részvétünk.
És most képek,a járókelőktől.:"
Elszörnyedve nézték a bizonyítékot a valóságról.
Észre se vették,a szőke srác megjelenését.Liam gyorsan felkapta távirányítót és kinyomta a készüléket.
-Szia.-mosolygott rá a népség fájdalmasan.Figyelmüket nem kerülhette el barátjuk kinézete:szemei vöröslöttek a sírástól,alatta lila táskák fénylettek.Kezében továbbra is a lány pulcsiját tartotta.Szerencsére előzőnapi véres ruháit átvette.
-Kérsz valamit?-tette fel a kérdést kedvesen a szép táncos lány
-Nem-vágta rá.
-Hogy vagy?-Lee
-Szerinted?-húzta fel egyik férfias szemöldökét.
-Jó,bocsi hülye kérdés.
-Niall.-emelte fel hirtelen buksiját Eleanor.-Stella tudta!-a leányzó arca még sápadtabb lett.
-Mit tudott?-értetlenkedett a falfehér gyerek.
-Hogy,lesz vele valami.Mondta is nekem,hogy történni fog egy tragédia.Még meg is kérdeztem,mi.De,nem tudta megmondani.Egyszerűen érezte.Nem engedte,hogy bárki is tudjon róla,csak Perrie.El is hessegette a témát,mikor jobban firtattam volna.Soha nem beszélhettünk róla.Viszont,valamelyik napon adott nekem egy borítékot.

Niall szemszöge:
Amint meghallottam a történetet,ledermedt egy pillanatra.Tudta,a halálát.
-H..h..hol van?-nyeltem nagyot.Féltem,hogy mi fog benne állni.Mi van,ha szörnyűségeket ír le.Azt nem fogom kibírni.
-A szobába.Hozom.-és eltűnt a fal mögött.Mármint,nem át ment rajta,csak bement a másik szobába.A konyhára hatalmas,mély csönd telepedett.
-Harry-törtem meg a némaságot.Kínzottan rám pillantott,nagy zöld szemeivel..-Nem haragszik rád.Szeret téged,mint mindannyitokat.
-Komolyan?-csillant fel a remény szikrája benne.Tudtam,hogy bűntudata van.
-Igen.-ráakartam vigyorogni.Próbáltam megvillogtatni egyenes fehér fogaim.Nem ment.
-Nem kell.Senki se várja el,hogy sőt senkinek nem menne.-bámult engem együtt érzően
-Tessék.-nyomott valaki a kezembe egy borítékot.Amin az ő gyönyörű kézírását láttam. "Niall"
-Felolvassam?-néztem körbe a társaságon,akik egyszerre bólogattak.

"Halika.Niall,ha most nálad van ez a levél,az azt jelenti történt velem valami.Nyugodtan olvasd hangosan. 
Ezt a papírkát,azért írom,mert érzem,vagyis tudom,hogy valami történni fog.Mindegy,írom a lényeget.
1. Sajnálom,minden olyan cselekedetem amivel megbántottam bárkit is.2.Itt,tőletek srácok búcsúzok,el egy-egy mondattal.Bocsi,nincs időm többre,meg nem szeretek búcsúzni.
Eleanor:Hát,ja.Te  vagy az első.Nagyon megszerettelek,bár ki nem ? Megbíztam benned,ezért te kapod meg.Köszönöm,hogy beszélhettem veled,meghallgattad,minden lányos hülyeségem.Te egy csoda vagy.Remélem,az a hülye Louis nem cseszi el,mert megbosszulom.Imádom azt a bolond fejed!
Perrie:áhhh,az én kis testvérem.Igaz két évvel idősebb vagy,de agyilag egy szinten állunk.Te egy állat vagy.Tudod,hogy szeretlek.Köszönöm,hogy te is segítettél nekem.Imádom,azt a szőke,jó most lila fejed.Légy sikeres.
Danielle:Téged nem ismerlek annyira személyesen,de amennyire igen,úgy tényleg bírlak.Kár,hogy már nem foglak közelebbről.Imádni való lány vagy.Ha nem igaz.Úgy görbüljek meg.
Harry:Te nagy bolond majom.Te vagy az én nagy,erős,perverz bátyám.Szeretlek,mint az igazit.csajozz be.Hidd el téged,csak szeretni lehet.Bébiii :) 
Zayn:Óhhh Zayn.Téged is,nagyon szeretlek,és imádlak.Imádtam tönkre tenni a hajad,és utálom a szőke tincseid.De,hát Perrievel ikrek vagytok.Vigyázz,a nővéremre.És szokj lesz,csúnya leszel.:DD
Louis:Hülye gyerek vagy te is!Rajtad,csak röhögni lehet,ne haragudj. :$
Tudod a mondást:Forever Young! 
Vigyázz Elre.
Liam:Hát téged sem ismertelek annyira közelről,de egy maci vagy.Nagy Maci.Apa maci.És a mostani hajadat gyűlölöm.Nőtesd meg,.Dani had túrkálja.
utolsó Niall(a magyarok külön kapnak) 
Niall:Te kapod a leghosszabbat,mert úgy érzem veled több közös élményem van,több száll is fűz hozzád.remélem megértitek.Mégis,csak kapcsolatban voltunk.Tudod,lehet mondtam neked:Ezt már nem tőlem tudod meg.Gondolkozz el.Na igen.Mikor megláttalak,már tetszettél,A kis szőke manó.Azt hittem,nem kölcsönös.Viszont,a szeretlek szódnál hatalmasat dobbant szívem.Elsőnek el sem akartam hinni.Amikor reggel újra mondtad,melegség töltött el.Köszönöm,hogy annyi helyre elvittél,Pedig,meg sem érdemeltem.Nem,nem csaltalak meg.Egyszerűen nem.Köszönöm,hogy szerettél.Legalább úgy megyek:szerettél,és én is téged.Ez jó.Köszönöm,hogy szerettél.Köszönöm,hogy voltál.Plusz,had legyen egy kérésem:ne felejts el.Viszont,azért találd meg újra a boldogságot egy szép,kedves lánnyal.SZERETLEK!
U.I:Bocsesz,a sok idő változásért.Múlt idő,jelen.Hupsssz.Magyar vagyok na! :D
U.i 2: Figyeljetek,óvjátok egymást. Én is ezt fogom tenni.Szeretlek titeket.
XX Csók:Stella. "

Az egész közben,egyszer kétszer hangos kacaj kísérte olvasásom.Amúgy mindenki sírt,az elbúcsúzástól.
-Emlékszem szavaidra.-szorongattam meg a papírt,ami ettől az érintésemtől összegyűrődött.Nem bírtam megtartani lábaimat,annyira remegtek.Le kellett ülnöm,az egyik bár széke.
-Annyira sajnáljuk.-próbáltak átölelni,ami kicsit nehézkesen ment.Nem kértem a sajnálatukat,így frappáns dolgot találtam ki,a békén hagyásomra.
-Menjetek el Perriehez.Joga van tudnia neki is,én felmegyek a szobámba.-leszedtem ölelő hosszú karjaikat magamról.Lehajtott fejjel,görnyedt testtartással fel húztam a lábaimat.A srácok elhagyták a terepet,nekem meg egy fontos emberrel kellett beszélni.Előkutattam telefonomat.A földön találtam meg.Még jó hogy nem léptem rá.Bárcsak,a vezetékest választottam volna.Háttérkép: én és a lány vigyorgunk a kamerába. Nyáron készült.Elkellett tüntetnem,így tárcsáztam a fontos személyt.Mihelyst felvette,nem érdekelt a sírásom,kisfiúsan beleszóltam.
-Anyuuu.-nyöszörögtem.
-Kisfiam!Mi a baj?Mi történt?-az általában vidám beszéde,aggódóba váltott át,és kérdések ezreit tette fel.Minél előbb megakarta tudni,mi nyomja a lelkem.
-S...Stella.-nyögtem ki  nehezen.
-Szakított veled? Vagy mit csináltál?-torkolt le.Igazságtalanul.
-M..M...Meghalt.-ejtettem ki a számon,a legfájdalmasabb szót.Egy pillanatra,még a levegő vételét se hallottam,a vonal túlsó végéről.
-H..hogy mi?Mi történt azzal a szegény kislánnyal?-anyukám teljesen lesokkolta az eset.Nagyon nagyon fájdalmasan,elmeséltem neki a dolgokat,közben emlékképek villannak be róla.Még rosszabbá teszi a helyzetem.Lassan olyan leszek,mint egy lány.-Kisfiam.-szörnyülködött.-Ez szörnyű.Hogy vagy?Ugye nem csinálsz baromságot?-áthallatszott ám a szipogása.
-Borzalmasan.Nem fogok,ne aggódj.Tudom,hogy ő se akarná.-feleltem diplomatikusan.
-Egyszerűen nem tudom felfogni,hogy vele történt meg!

Perrie szemszöge:
A srácok jó korán érkeztek látogatóba.
-Sziasztok.-üdvözöltem őket vigyorogva-Stella és Niall kibékültek?
-Ki.-válaszolták röviden és tömören.
-Akkor miért nincsenek itt? Ó,csak nem?-vonogattam viccesen a szemöldököm.
-Nem.-egyhangúan jelentették ki.
-Hát,akkor mégis hol vannak?Alszanak?
-Nem.
-Mondjátok már mi van?-szóltam erőteljesen rájuk.Arcuk fájdalmat tükrözött.Ajjaj,rossz az előzérzetem.
-Perrie ne akadj ki.-ült le Zayn és fogta meg puha kezével az enyémet.Fel kellett ülnöm.
-Ez nem kezdődik jól.Gyorsan mond.
-Stellát tegnap meglőtték.Mielőtt megkérdezed,sajnos nem élte túl.-hajtotta le barna fejét.Egy percre fel se fogtam.Miután,azért sikerült ,nagy fájdalom terjedt szét a testemben.
-Zayn ne viccelj velem.Ez nem humoros.Mond,hogy nem igaz.Kérlek.Srácok ne hülyéskedjetek velem.-sírtam
-Kicsim nem viccelek.Tegnap éjjel történt.-magyarázta.
-Dee,de délelőtt még vigyorogva rontott be.Nem halhatott meg.Ő Stella.Neki sosincs baja.Erős lány.Nem vagytok poénosak.Azt akarom,hogy mosolyogva öleljen meg,és szívassa az embereket.-vergődtem az ágyon.Vertem mindent.
-Nyugi babám.Nyugi.-ölelt át a barátom
-Hogy vagytok ilyen lazák?-ripakodtam rájuk.-itt álltok,mintha annyi bajotok lenne,hogy álmosak vagytok.-néztem összeszűkített szemekkel.-Stellát akarom.-ütögettem Zaynt.Nem szándékosan bántottam,viszont ő volt a legközelebb.
-Szívem.-simogatott a fiú.Karjaiban megnyugvásra leltem.Bár sírtam,már rendesen lélegeztem.És,akkor beugrott egy arc.
-Hol van Niall?Ha,itt nincs,csak otthon lehet.Egyedül van?
-Igen.Kikészült.
-Menjetek haza.-sürgettem őket.-Nehogy kárt tegyen magában.
-Én maradok.-puszilt a hajamba a fiú.
-Rendben.-szipogtam higgadtan.-Anyuék tudják ?
-Max a TV-ből.

Külső szemszög:
A srácok hazaindultak,hogy megnézzék barátjukat,de arra egyedül Perrie gondolt,hogy az apuka is megtudja.Ők a Televízióból értesültek a tragédiáról.Ők reggel korán keltek ,ahogy minden reggel?bekapcsolják a látó készüléket.Vidáman keltek,de a napi tragédia,elrontotta hangulatukat.Sírva fakadtak.
-Nem teheti ezt velünk.Mi az hogy meghalt?..........

Eközben otthon.
A fiúk és lányok sietnek haza a közös lakásba.Már minden rosszat elképzeltek,amit barátjuk megtehetett magával.Pedig mikor belépnek a házban,azon belül az étkező/konyhába ennyit látnak:a szürke pulton a fehér laptop helyezkedik el,melyen egy nyári videó megy.A szőke ír srác,haját fogva,könyökölve nézi.
-Niall,ne told a kamerát az arcomba.Niall,ne a mellemre,se a seggemre.-nevet a fiú számára csilingelő hangú lány.
-Azt mondtad nem hagysz el.-tépkedi kócos,most is csillogó haját.
-Puffancs ez nem vicces.
-Mégis nevetsz.Akkor miért?
-Mert...mert,csak.
-Nyerteeem.-kiállt fel a videóban szereplő "gyermek"  .A többiek a háta mögé lopóztak és onnan folytatják tovább.-Egy utolsót tolom a pofidba.Mond,hogy mit érzel!
-Szeretlek.-artikuláltan ejti a szavakat.
-Én is kicsim.-megörökítik a csókjukat.Ekkor a leányzó ügyesen kiveszi a barátja kezéből a felvevő készüléket.-Örökre?
-Örökre.
-Megígéred?
-Megígérem
-Megígérted! 

*Temetés napja*
A temetés Magyarországon történik.Stella szülőhelyén.Niall,Stella anyukája,és apukája szervezték az egészet.1 héttel a tragédia utánra.Az idő hideg,nyirkos.A szél erősen fúj,jelezve az emberek lelki állapotát.Az angliai barátok tegnap érkeztek.Mr.Horan 4 napja,csodálhatja a magyar tájat.Senkinek nem nyilatkozik,autó-grammot se ad.Egyedül van.Neki a szívét ma veszik el végleg.Délelőtt 11 óra van.1 óra múlva kezdetét veszi a pokol.A fiú gondosan megfürdik nem akar megjelenni,és tiszteletét róni,hogy úgy néz ki,mint egy drogos.Fekete öltönyt,fehér inget rakott ki neki az anyukája.Minden tisztálkodási és öltözködési gondját elvégezte,már csak a gallérját igazgatja,mikor megjelenik anyukája.
-Felkészültél?-kérdezi
-Erre fel lehet?-válaszolja kérdőn és fájdalmasan.
-Nem.-simítja meg Maura fia vállát.-Ki fogod bírni?
-Sírás nélkül nem.De azt hiszem igen.
-Meg van a beszéded?
-Nem.Fejből,vagyis inkább szívből.Anyu,ezen valaha túl teszem magam?
-Teljesen soha,de idővel a fájdalom enyhülni fog.Lesz másik lánya,kit szeretni fogsz!Ő,viszont örökre a szívedben marad.
-Én nem akarok mást.Őt szeretném.
-Tudom drágám,tudom-ölelte magához legkisebb fiát.A kis szőke gyermek erősen szorította anyukáját.Félt,hogy őt is elveszti.Azt ténylegesen nem bírná ki.
-Indulunk.-kukucskált be Ádám (Stella testvére) a szobába.Arca nyúzott,szemei szomorúan csillogtak.
Mint,mindenkinek a családban.Egy kocsit fogtak be az utazásra.Ádám vezetett,az anyós ülést elfoglalta,a barátnője,mögötte,S anyukája,mellette Niall,és utolsónak Maura.Stella anyuja,fájdalmas mosollyal megszorította a fiú kezét.Aki viszonozta e kedves pillantást.
Direkt ők érkeztek utoljára.
Nem voltak hajlandóak semmit hallani,az emberektől.Elsőnek az anyuka,a fia,és a barátnő vonultak.Utánuk érkezetek külön járművel Apuka,az élettárs,és a nő gyerekei.Őket követően:Niall és Maura.A tömegből szőke fürtjei lógtak ki.A távoli ismerősök,összesúgtak a fiú háta mögött.A család és a közeli barátok,az első sorban kaptak helyet.Horanke Anna mellé került,aki lehajtott fejjel fogadta.
-Niall.-szólalt meg pár perc múlva a lány
-Igen?
-Hogy fogják megérteni,ha beszédet mondasz?
-Alíz fordít(Stella testvérének a barátnője.)
-Értem.-továbbá nem fecsegtek.A beszéd hamarosan kezdetét vette.Annuska készségesen angolra tette a szöveget.
-Ma elbúcsúzunk egy fontos személytől,Dach Stellától.

Niall szemszöge:
Furcsa,volt a rendes magyar magyar nevét hallani. Belekezdett mondókájába,szívem ezerszer gyorsabban vert,a fájdalomtól.
-Sajnos Isten elvette tőlünk,pedig ő egy szerető testvér,barát,társ volt.17 élet évet élt.12 éves korában úszni kezdett,és jelentős sikereket ért el.16 éves korában találkozott utolsó szerelmével az ír származású Niall Horannel.Mellette meglelte a lelki békét,és majdnem 1 évet töltöttek együtt.Az emberek vidám lánynak ismerték meg.-eközben képek mentek a vetítőn,gyermekkorától,mostanáig.Olyan is megjelent,ahol bandzsít.Férfi létemre,nem féltem megkönnyezni.A bácsi még mondott pár dolgot,de nem igazán tudtam oda figyelni.Egyedül a nevemre,mikor kihívott,hogy tartsam meg búcsúztató beszédem.Mindenki úgy gondolta,én mindent elmondhatok róla.Mivel eléggé jól megismertem.Felálltam helyemről,és kezemet tördelve kivonultam.Eddig lehajtott fejemet,a közönségre emeltem.Most,nem azokat a vidám arcokat kell látnom,amit minden egyes fellépésemkor.Mindenki gyászba borulva,sírva tartózkodott itt.Megköszörültem a torkom.
-Köszöntök,mindenkit ezen a szörnyű napon.Sajnálom,hogy fordító kell a beszédemhez,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar meg kéne tanulnom magyarul.Stella.Mikor,megismertem,már elvarázsolt a barátságosságával,kedvességével és a belőle áradó szeretettel.Kisfiús rajongást tápláltam iránta.Mikor összejöttünk,én voltam a legboldogabb ember a világon.Ő volt a legjobb barátnő,eddigi életembe,és ő is marad.Igen,veszekedtünk!Melyik kapcsolatban nem?
Soha,nem féltékenykedtünk,bíztunk a másikban.Benne egy megértő társra találtam.Hogy mondhatom ezt,mikor ilyen fiatal vagyok,más országban laktunk,és más nyelvet hívtunk anyanyelvnek?Könnyen.Megértett engem.Azt is ,hogy a munkám miatt utazok,így nem kedvem szerint ugrálok át hozzá.Nem nyafizott.Nem használt ki.Kívánsága kevés volt,azok is apróságok.Talán,egy nagyot tudnék említeni.Repüljek Amerikából ide,a versenyére.
Ő az a lány,akire az emberek büszkék lehetnek.Szerintem a szülei,egyetértenek velem.Segítőkész,védelmező,szerethető.Ezzel a 3 szóval tudnám jellemezni. Lehet,hogy voltak rossz napjai,kinek nem?
Most,azt gondolják azért fényezem őt,mert elvakított szerelem és a kötelesség beszél belőlem.Badarság.Így gondolom.Ha,megkérdeznék:van-e rossz tulajdonsága?Elgondolkoznék,de rávágnám :nem.Ettől függetlenül nem volt tökéletes.Hibái neki is voltak.Követett el bakikat.Tudják eleinte azt hittem:hazudott nekem.Azt mondta:Soha nem hagyna el,nem tudna.Az első pár napban folyton ez járt a fejemben:Nem mondott igazat!Hazudott nekem.Itt hagyott egyedül.Szenvedtetni akart.
DE NEM.
Nem hagyott el.Jelenleg is velem van..A szívemben.Igaz,elvitte az egyik darabját,viszont a megmaradt részébe befészkelődött és onnan SOHA senki nem törli ki,mert az életem része marad.Örökké.Szeretlek Dach Stella.-azt vettem észre könnyeim még jobban potyognak és állam alá lecsúsznak.A közelemben lévőkön is azt láttam,hogy túlságosan a zsebkendőjükbe temetkeztek bele. A fordítóm is a végét,alig bírta végig mondani.Belefulladt könnyeibe.-Köszönöm.-ezt az egyet kitudtam ejteni.A koporsót végig simítva,vissza fáradtam a helyemre.Feleslegesen.Fel kellett állni.Elérkezett,a végső út.Két hatalmas feketébe öltözött izomagyú férfi,megfogta két oldalról,és harangozva elkezdték kivinni.Mi az elsők között értünk ki a helyiségből.A két izom mögött haladtunk,miközben édesanyám kezét szorongattam.Ő se fogta vissza érzelmeit.A előre kiásott sírt álltuk körbe,még utolsó pár szót elmondták,és elkezdték leengedni.Oldalra pillantottam,ahol Zayn fogta Perriet,hogy össze ne essen.A lány arca,most különösen sápadtnak látszott.Eleanor és Danielle,egy fokkal jobban néztek ki.Mellettük megpillantottam Harryt,aki egy igazi roncsként volt látható.Arca fehér,mint a fal,göndör fürtjei,összevissza álltak.Szemeim vissza vezettem a helyre,ahova kell.Addigra végérvényesen lekerült.Pár,ember köztük én is rádobtunk egy virágszálat.Kezemet továbbra sem mondhattam üresnek.Az a bizonyos karkötőt szorítottam erősen.Miután a földet ráhantolták,valóságossá vált az egész: nem láthatom többé.Az emberek koszorúikat,virágcsokrait rá tették a sírra.Ezt követően,mi beálltunk egy kis csoportba,ahova az emberek arcukon őszinte szomorúsággal,jöttek részvétet kívánni.Egy páran,angolul nagy nehezen kinyögték nekem,amit megértettem.A vége felé,már olyanokkal találkoztam,akikkel váltottam is pár szót.A legvégén, 7 ismerős arcot véltem felfedezni a közelemben.
-Részvétünk.
-Köszönöm.-vissza kellett tartanom sós vízcseppjeimet.Tudták,hogy még vannak,a szülők akikkel beszélnem kell.
-A kocsinál találkozunk.-veregetettek hátba.
Ebbe a pillanatban felém fordultak,vöröslő látószervekkel.
-Köszönjük Niall,hogy segítettél.Szívesen látunk bármikor.Oké?
-Nem kell köszönetet mondani,ő a barátnőm volt,megérdemelte a tisztességes lezárást.És Rendben.
-Jössz?-fordultak hátra,mikor észrevették,én nem mozdulok.
-Még egy picit maradok.Nem gond?
-Nem.-melegen elmosolyodtak és folytatták útjukat.Egyedül maradtam.Vagyis,csak azt hittem.
-Részvétem.-szólalt meg a semmiből egy sírós hang.Felismertem a nőt.
-Köszönöm.Hogy vagy?-kérdeztem Annát.
-Szarul.Te?
-Összetörten.
-Elhiszem.Szép beszéd volt.Tudod,minden szó igaz volt rá.
-Köszi.Tudod,mikor a rendőrség felhívott,hogy a 2 tettes feladta magát.Egyrészről megkönnyebbültség futott át rajtam,másrészről.Óriási düh.Bevitettem magam,a szemükbe akartam nézni.Mit éreznek.Nehézkesen engedtek be hozzájuk,hisz látszott rajtam a méreg,de kiharcoltam.Amikor szembe ültem velük első kérdésem:"Mit éreztek?" Tudod mit mondtak?
-Mit?
-Mocskosul,szégyenkezve.Sajnálják az egészet.Tényleg restellték.
-Mit válaszoltál?
-Sajnálhatják is.Megöltek egy fiatal lányt.Előtte állt az élet.Ők meg elvették tőle. Kicsit megenyhültem azért.-megsimogatta a vállam.De,rájött mire gondolok,vagy észrevette az arckifejezésemből.Egyedül lét kell egy pár percre.Ezt,megadta nekem.Rámeredtem a táblára. 1995-2012 K****ott 17 év.(bocsika,ezt egy filmből vettem)Ennyit élhetett.Nem kaphatott többet,szegény lány.A láncot megpusziltam,és rájöttem.Egyedül maradtam
Örökre.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Niall-rázogatta valaki fehér testem- Édesem.Kelj már fel-a hang kétségbeesetten szólítgatott.Nagyon édesnek éreztem számomra.Ezért,tengerkék szemeit kinyitásra kényszerítettem.Egy gyönyörű,de annál aggódóbb arcot láttam meg.
-Már félórája rázogatlak.-a számot hallva meglepődöttség ült ki orcámra.-Miért sírsz?-ekkor vettem észre,hogy könnycseppek folynak le,a nyakamra.Mikor,felfogtam a dolgokat,a nőt erősen magamhoz szorítottam,és hátát kezdtem simogatni.
-Egy szörnyű álom.Nagyon szörnyű.
-Miről szól?-karolt át.
-Egy 17 éves lány halála.Ugye soha nem hagysz el?-tettem fel a kérdést hirtelen.
-Soha.-rázta a fejét határozottan.
-Szeretlek kicsim!
-Én is téged!

A lány aki, Niallt ébresztette fel lánykori nevén Dach Stellának hívják.21 éves,és jelenlegi neve Mrs.Horan! 

Vége 

Hát öhhm az előző jobb lett szerintem!Sajnos ez most ilyen lett.Bár a másikat több napig gépeltem,így talán jobban tudtam fogalmazgatni. Mindenki szenvedett nekem,ezért a dolgok jóra fordultak :D Csók puszi csajok Xx Ré

u.i:Pls hagyj kommit,ha olvastad.

NOVELLA vagy kistörténet.

khmmm.Első mondtatom az lenne:NEM UTÁLOM TAYLOR,SŐT SEMMI BAJOM NINCS VELE,ÉS MÍG NEM KAVAR BE,ÉN IRÁNTA SEMLEGESEN ÉRZEK.PLS NE SZIDJATOK,HA LESZ BENNE EGY KIS ÓCSÁRLÁS VAGY MÁS....
PUSZI :) U.i: lehet hogy rohadt nyálas,de most ilyen állapotban vagyok,hogy itt élem ki :(

Külső szemszög:
Niall,Liam,Zayn,Harry,Louis tehát a One Direction nem rég utaztak az Amerikai Egyesült Államokba,azon belül a csodálatos és hatalmas New Yorkba.Indokuk jelentős:fellépnek az MSG-n ami mind az ötük számára,egy álom.Ezt az örömöt,megosztják szerelmükkel és családjukkal.A 4 barátnő velük ült a repülőn.Név szerint:Eleanor,Perrie,Stella,Danielle.Igen a Payzer páros kibékült,de még nem hozták nyilvánosságra.Úgy gondolták,most lesz a megfelelő alkalom.

Stella szemszöge:
Még a felhők fölött járunk,hát nem három méterrel.Én a barátom kezét szorongatom,tiszta erőből.
-Hé kicsim,elszorítod a vérkeringésem.-nevetett fel a szőke csoda,majd száját,arcomra nyomta,ezzel puszit hintve rá.
-Jujjj,bocsi.-engedtem volna,de ő ezt nem hagyta.-Csak,soha nem jártam még NY-ban,de imádom.Pl. a Gossip Girlt is ott forgatták.Köszönöm,hogy meghívtál-testem hirtelen felpörgött az izgalomtól,ezért oda bújtam hozzá,hogy kicsit lecsillapodjak.Kár volt.Ekkor a szívem lódult meg,hisz hozzám ért.Mindig ilyen érzéseket vált ki belőlem.Elég egyszerűen rám néznie azzal a csodálatos tenger kék szemeivel,és máris helyben összeesek.
-Semmiség-szorongatott még jobban.
-Ilyeneket ne mondj-pirítottam rá kedvesen.-Ez egy csoda.-pillantottam ki a kis ablakon,ami már láttatta az egyik felhőkarcolót.Láttam,hogy szája nyitódik,de megszólalt a hang:
"Kérem kapcsolják be öveiket,a leszállást,hamarosan megkezdjük.Köszönjük,hogy velünk utaztak.Viszontlátásra!"
-Jujjj.-ugrándoztam,mint valami őrült.A szőke elegánsan az arcomba röhögött.
Az öveink kicsatolása után,a barátom,kirángatott a sokkból,meg a talajra.Ujjaink össze voltak kulcsolva.Kinézetre olyan volt,mintha egy ragasztó pisztollyal összekötöttek volna minket.Szép is a szerelem.A csomagokkal,normális emberként sétáltunk.Aha persze jó vicc.És,akkor:
-Wáhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.-egy a sok közül.Nagyon aranyosak,főleg a kis három éves,aki oda tipegett hozzám.
-Szija.-vigyorgott rám.A ragasztó elengedett,így mi Niallal is szét jöttünk.Ő rám pillantott,de mikor látta,hogy  leguggolok,akkor rám vigyorgott,és visszafordult.
-Szia,angyalom.Miújság?-gagyogtam,neki ezzel megmutatva,hogy imádom a gyerekeket.
-Semmi.A testvéjemmel,med az anutámmal jöttem.Szejeted Nájlt?
-Jajj,kicsim,csak el ne tapossak.
-Nem fodnak.Med ölelsz?-elmosolyodtam és megtettem a kívánságát.Miután kijutottunk a tömegből,a szállóhoz mentünk.
*szállodában*
-Stella.Képzeld kivel fogok találkozni.-mászott az arcomba Harry.
-Na kivel?-tettem tenyerem arcába ezzel hátrébb nyomva őt.
-Taylor Swifttel.-Szemeim hatalmasra nyitódtak.
-Az énekessel?
-Igen.De,nem most látom elsőnek.
-Ez tök jó.-ujjongtam.-És tetszik?-húzogattam,nemrég szépen kiszedett szemöldököm.
-Aha.Kíváncsi vagyok mi lesz.-ránézett karórájára.- Íííí mennem kell.Szia.-borzolta össze a hajam,és elslisszolt.Gondoltam megkeresem Horankét.Igazából nem kutattam,lementem az étterembe,és háttal nekem tömte cuki búráját.Senki más nem tartózkodott ott,ezért meghecceltem.Mögé settenkedtem,és elkiáltottam magam.
-ÚristeeeenNiall Horan.-sipítottam elvékonyított hangon,hogy ne ismerjen  fel.Szerintem sikeresen,mert szegényke lemerevedett.-Adsz egy autogrammot? Utána szólok a barátnőimnek is.-folytattam.Szegényke állmosollyal az arcán megfordult.Azért a barátnőjeként,csak felismerem ezeket.Mikor meglátott,ledermedt.Én pedig röhögésben törtem ki.
-Teeeeeeee.Ez nem poénos.-lélegzett fel.-Tudod,hogy megijedtem.
-Igen.-vigyorogtam és lehuppantam a vele szemközti lévő székre.-Képzeld el.-egy kis hatásszünet.-Harold csajozik.
-Tudom.Taylorral.-bólintott.
-Miért én tudok meg mindent utoljára?-háborodtam fel.
-Nem vagy elég pletykás.-válaszom,egy hangos kacaj volt.
-Naaa,vajon mi lesz köztük?
-Levegő?-tette fel az idióta kérdést.
-Nem te sötét gyerek.Milyen kapcsolatba fognak kerülni?-eközben elindultunk a lifthez,ahol azt hittem ketten leszünk,persze,hogy két nagyon aranyos öreg néni és bácsi szálltak be.Így a témát abbahagytuk.Mikor,felértünk a szobában folytattam,Niall annyira figyelt,hogy modern telefonját kezdte el nyomogatni.
-Na szerinted?
-Annyira nem izgat,ha összejönnek.Bár,örülök ha boldog.De,ez nem a mi ügyünk.Engem jobban érdekel a mi kapcsolatunk.-a kézfejében lévő készüléket háta mögé dobva, az ölébe rántott,és mézédes ajkait,az én száraz,érdes,undorító számra tette.
-Még mindig finom.-nyalta meg alsó ajkát a srác,miután elváltunk.Majd,újból apró csókokkal hintette be.
-Jójó,értem.Veled foglalkozzak.-kisfiús vigyor ült ki arcára és bólogatott.Szerelmes gerleként róttuk New York utcáit.Hülyéskedtünk.Ettünk.
-Olyan,jó a sapkád.-tudniillik bojt van a végén.Lehúzta fejemről és az ő kopasz szőke buksijára helyezte át.
-Gyönyörű vagy...-igazítottam meg és kapott egy szájra puszit..Ő büszkén kihúzta magát,de én hozzá tettem-mint,egy rossz buzi.
-Hülye.-borzolta meg a hajam.Erre én a fejébe húztam a sapit és elfutottam,közben őt bámultam,ezért neki mentem egy testnek.
-Elnézést.-néztem rá az illetőre,aki a Styles nevet viseli.-Héj.Harold.

Taylor szemszöge:
-Stella.Hát te?-tette fel a kérdést a mellettem álló göndör haját,sapkával eltakaró srác.Honnan olyan ismerős ez a lány?
-Niall elől menekülök.Fejébe húztam a sapkát.
-Agyi szinted nulla.-veregette meg az én társaságomat élvező srác,az idegen vállát.
-Meg van.-mondtam ki hangosan.Mindketten kérdőn néztek rám.-Niall barátnője vagy igaz?-pillantottam le rá.A név hallatán melegen elmosolyodott.
-Igen.-mondta büszkén.Erre a kis manó,átölelte barátnője vállát,és puszit nyomott arcára.
-Itt a sapid-tette rá.-Sziasztok.-vett észre minket is,hisz eddig a leányzót bámulta.
-Hali-viszonoztuk,majd bemutatott Harry.-Stella ő itt Taylor Swift.Tay,ő meg Stella Dach.-3-as puszit,nyomtam arcára,amin szegényke kicsit meglepődött,de elfogadta.

Stella szemszöge:
Beszélgettünk egy ideig.Taylor igen jófej.Kis aranyosan viselkedett egész végig,kérdezgetett pár dolgot.De,hát a beszéd megszakadt mikor,drága szerelmem.
-Kicsim.Éhes vagyok.-nyafizott előkelően.-Menjünk enni,valamerre.
-Jöttök?-néztem a két "hegyre"
-A-a.Luxékkal vagyunk.Ők meg eltűntek,megyünk megkeressük őket.-ellenkeztek.Így,mi csak ketten elmentünk keresni valami kajáldát,ahol Niall szükségleteit kielégíthette.Természetesen,én is falatozni kezdtem.Ez sem telt nyugisan,hisz a rajongók megtaláltak.Egy-ketten olyan pillantásokkal illettek,hogy az már fejfájást okozott.Egy idő után,kedvesem felállt kicsi asztalunktól és úgy végezte tovább munkáját.Na,akkor kaptam még több szúrást.Egy ideig tűrtem,majd mikor kezdett elegem lenni döntést hoztam.Átöleltem a barátom derekát és fülébe súgtam: Fáj a fejem,vissza megyek.
Erre ő aggódóan rám pillantott,ezután beszélni kezdett:
-Akkor,menjünk.
-Ne hagyd itt,már őket.Eljutok én,egyedül is.
-A-a.Nyomás.
-Hajj.Inkább várok egy kicsit.-még vagy két aláírást kiosztott,és kirángatott az ajtón.
-Tudom,hogy tényleg fáj,és ici-picit untam is,mivel most veled vagyok.
-Annyitól lettem "beteg",hogy gyilkos tekintettel pillantgattak,egy csomóan.Plusz valaki,olyan undorral nézett végig,hogy már zavart.-szomorúan, lebiggyesztett szájjal tette rám szemeit,ez jelenti nála a sajnálatot.
-Hééé,nem rád haragszom.-öleltem át testét,amiből áradt a szeretet.Karjait derekam köré fonta,és úgy álltunk szorosan egymást fogva...

MSG napja:
Külső szemszög:
A szállodai lakosztályban Stella az ágyon ülve,arcán egy mosollyal nézni szeretett barátját,ahogy össze-vissza ugrándozik,a boldogságtól és az izgalomtól.A lány valamennyi idő után úgy dönt,megöleli már a szőke manót,aki ennek nagyon örül.Azt hitte lenyugodhat,de nem.Mert,szíve 3-szor gyorsabban dobogni kezd,mikor megérzi barátnője kezeit magán,és parfümje illatát.Egyszerűen nem tudja megszokni.Annyira keveset lehetnek együtt,hogy egy álom,mikor egymás társaságát élvezhetik.És MR.Horan nagyon boldog,hogy megoszthatja e fontos élményt,szerelmével.
-Annyira,boldog vagyok,hogy boldog vagy.-suttogja gyengéden a fiú fülébe.
-Örülök,hogy megoszthatom veled.-válaszolja a lány testébe,mire Stellának,lábai megremegnek e hangtól és keze izzadni kezd.A "kisfiú" elmosolyodik,ezen a testi változáson.
-Én meg örülnék,ha nem nyáladzanátok ennyit.-szakítja meg a kellemes pillanatot Harry.
-Kuss.-szakadtak szét,és mondták ki ezt a "trágár" szót.A göndör hajú gyerek,figyelmen kívül hagyta,és a szöszike barátnőjének bókolni kezdett.
-Igazán csini vagy Stell.-amint az említett személy,csak egy mosollyal fogadott.Valóban csinos volt.Fekete csipkés ruhát visel,ugyanilyen színű csizmával.Harold igazából,szólni jött,hogy indulnak.Az út csendesen telt.A backstageban a fiúk találkoztak családtagjaikkal.Viszont,most egy puszira volt idő.Hívták őket készülődni.Mind az öt elbúcsúzott kedvesétől egy-egy csók kíséretében,majd leléptek.Ezután,a lányok a szülőkkel kezdtek beszélgetni,pl. Stella,Horan anyukájával és testvérével.

Stella szemszöge:
Megöleltem mindkettőjüket és Maurával kezdtem társalogni ülve.
-Hogy vagy?-tettem fel a kérdést kedvesen.
-Köszönöm jól.Olyan rég láttalak.Remélem,valamikor benézel hozzánk.
-Én is titeket.Ha,Írországban járok biztosan.-nevettem fel.Ekkor lehuppant mellém Greg.
-Héé,mizu Stell? Látom még nem unod Niallt. Ez hogy lehet?-kérdezte "hitetlenül"
-Greg!-csapott Maura fia mellkasára.
-Nem,még nem unom,és nem is fogom.-ekkor bejelentették,hogy kezdődik.Mindenki elhallgatott,és rájuk meredtünk.Az egészet a lányokkal visongatva,ugrándozva,énekelve néztük végig.A szülők inkább a háttrében meghatódottan álltak,hogy a fiuk idáig eljutott.Miután vége lett,mi kicsit hátrébb maradtak,és az anyukák ugrottak fiaik nyakába,és mondogatták: "Olyan büszke vagyok rád!" Én,az én párosomat néztem.

Niall szemszöge:
Annyira boldog vagyok.Leértünk a színpadról,anyukám sírva a nyakamba ugrott.
-Büszke vagyok rád kisfiam.-szorongatott meg.Válla felett felnéztem és megláttam barátnőm ragyogó arca,ami tele volt érzelmekkel.Boldogsággal,szeretettel,büszkeséggel, meghatottsággal.Kedvesen mosolyogva nézte az anya-fia jelenetet.Pár perc után,anyum elengedett,és a fülembe súgta:
-Menj a barátnődhöz.Szerintem ő még nálam is boldogabb.-megfogadva a tanácsát kitártam karjaim,és ő megértve engem közelebb jött.
-Annyira,de annyira büszke vagyok.És boldog.Véghez vitted az álmod,ennek csak gratulálni tudok.-túrt bele a hajamba.Elhúzodva,kezeim közé vettem arcát,szemeimet behunyva finom csókot leheltem puha ajkaira.Elszakadásunk után,oldalra pillantottunk,ahol Harry és Taylor szenvedélyesen forrt össze.Valamennyire meglepődtünk,de valahogy éreztük,ők még össze fognak jönni.Fel se tettük,nekik a kérdést egyszerűen Haroldot megölelgettük,és Taynek is gratuláltunk.Mindenről lemaradva esett be Paul.
-Gyerekek.Vázolom a tervet.-vágott a közepébe.-Szállóban ti srácok átöltöztök,és mentek az after partyra
-Igen is!-vágtuk magunkat vigyázzba,amire ő megforgatta szemeit.A fekete "kocsiban" Stella újra találkozott Perrie bátyjával,ők üdvözölték egymást és mi meg belekezdtünk a monológunkba,amit a többiek érdeklődve hallgattak.Fent a szobában megfürödtem és átöltöztem,hisz csöpögtem az izzadtságtól.Azt se tudom,hogy lehetett engem így megölelni.A nagy szeretet.A fürdőből kijövet,láttam a drága lepihent,gondoltam megpróbálkozom.
-Nem maradunk?-másztam rá
-Nicht.-(német)-Mennetek kell a partyra.Haját megigazítva kirángatott az ajtón.Ujjainkat összekulcsoltuk és úgy mentünk le a lifttel,ahol szinte mindenki ott tartózkodott,kivéve az új barátnőt.
-Taylor?
-Fent van,valami halaszthatatlan.
-Megnézzem?-kérdezte egy finom hang.
-Lusta vagyok.Megköszönném.-bólintott Harry.Ő elengedett és kecses alakja eltűnt.

Stella szemszöge:
Mikor,felértem,az ajtó félig nyitva volt.nem szokásom hallgatózni,de ez érdekesnek bizonyult.
-Harry jó fej meg minden. DE nekem Niall kell.(...) Tudom,magasabb vagyok nála.Az lényegtelen.és van egy barátnője akit menthetetlenül szeret.(...) De.-sóhajtott.-Kedves lány.(...) nem érdekel.Ő az enyém lesz.(...) Harry?Ugyan már.5 perc alatt túl lesz rajtam.(...) nem szeretem.-szemeim golflabda méretűre nagyobbodtak.Az állam is leesett,úgy meglepődtem.Azért,csak beléptem a szobába.A lány lépteimet hallva megfordult és jéggé fagyott.Telefont kinyomta.
-Mennyit hallottál?-tért magához.
-Mindent.-nyögtem ki.
-Akkor tudod mi a szitu.-bólintott hidegen.
-Igen.És nem tudom ezt felfogni.Ez szemétség,álszentség.Nem érzed annak?
-Édes drágám.-kezdte "kedvesen"-NEM!Nekem Horan kell.Erre tökéletes Harry.
-Összetöröd a szívét.-hitetlenkedtem.
-Majd,veszek pillanatragasztót.
-Pfff-dühödtem be.-Honnan veszed,hogy Niallnak kellenél?Az előbb említetted,engem szeret.
-Höh.Most.Néztél magadra?Hogy nézel ki?-kicsit elbizonytalanodtam.-Mint,valami rossz ribanc.Bár kedvellek,de az vagy.Én híres vagyok,szép és vékony.Velem jobban jár.Mindent megtudok neki adni.Amit te nem.Tehát te semmit.És te ki vagy? Senki.Max egy k****.Aki összeáll egy pénzes sráccal.-na itt betelt a pohár.Kezeimet elővettem,és szőke hajába belekaptam,a másikkal pedig ütöttem.
-Rohadt k**** .-ordítottam.-Senki nem mondhatja,hogy nem szeretem Niall.-ütöttem továbbra és,egyszer addig dűlöngéltünk,míg a puha szőnyegre nem kerültünk.Mondjuk fájt,mert én estem el,Taylor meg rám.Birkózni kezdtünk.

Niall szemszöge:
A két lány egy jó ideje,már eltűnt.Gondoltuk felnézünk hozzájuk.Miután felértünk az emeletünkre,hallottunk egy kiabálást,amit az én drága barátnőm mondott.
-Rohadt k****!-erre összenéztünk és futni kezdtünk a szoba felé.Amikor beléptünk 2 földön fekvő birkózó lányt láttunk.Tay fojtogatta Stellt,a kis barnának,amennyi ereje volt,mondogatta:"Niall az enyém!" Liam megbökött,így intézkedni kezdtünk.Harry leráncigálta az énekesnőt az úszóról.Aki mihelyst levegőhöz juttatta tüdejét,neki esett volna,ha el nem kapom kezeit.Karjaimban ficánkolni kezdett,ezért átöltem egész testét.
-Kicsim,nyugi.-dörmögtem és puszikkal hintettem be vállát.Addig folytattam e tevékenységemet,míg lenem nyugodott.És,fújtatását abbahagyta.Na,ekkor.
-Mi a francot csináltok?-üvöltötte el magát,az amúgy csendes Liam.Erre,Stella hadarni kezdett.Ami szörnyűre sikeredett,hisz teletette nyelvtani hibákkal,rossz kiejtéssel,így csak annyit értettem meg:Taylor engem akar magának,és Stella a ribanc.


Stella szemszöge:
Ha,szemmel ölni lehetett volna,én már rég a síromban feküdni,szép puha piros takaróval lefedve.Azt hittem nyert ügyem,mivel engem jól ismernek.Persze.Álmaimban.
-Édesem-kezdte Horan kedvesen.-Már,miért kellenék én neki? Szereti Harryt.Ne beszélj baromságokat.-cseszett le.
-De...-nyögtem ki.
-Stell.Ne légy féltékeny.Ugyanúgy a húgom maradsz -hát akkor....
-Igen.Én is ezt magyaráztam neki.-vágott be ártatlan pofit.
-Ez hülyeség.Tényleg nem hisztek nekem? Akit lassan már egy éve ismertek.-Nagyon lehajtották különböző méretű fejüket.-Niall?-reménykedtem egy halványnit
-Stella.Értsd meg.Nincs köztünk semmi Tayyel-erre kezeit levette róla.-Felfogtad?
-Igen Stell.Meg kéne értened.-bólogatott a kis nyomi egyetértően,mindentudóan és gonoszan.
-Kussolj Ribanc!-ordítottam rá.
-Na,jó Stella.Álljál lefele!-üvöltött rám a férfi szöszi.Ezen,igen meglepődtem,hisz nem gondoltam volna,hogy így elennem lesz.
-Nem hiszel nekem mi?-néztem rá.
-Én...én ak..arok.-dadogott.Majd,nyelt egyet és kemény lett.-.Ha ilyeneket hordasz össze nem megy.Baromság az egész!Mi a franc bajod van?
-Az édes drágám,hogy hazugnak tartasz!Közben pedig,soha nem vertelek át.A saját barátnődet tartod a rossznak,akit állítólag "szeretsz"-mutattam idézőjelet a kezemmel.-Inkább ennek a ringyónak,aki átgázol Harry lelkén is.Akkor tudod mit:Baszd meg! és Taylorkát is!-sírtam.
-Elegem van belőled.-kiáltott rám Harod.-Menj el most szépen.És,a bulira való meghívásod ÉN vonom vissza!Mégis mit képzelsz magadról?Takarodj.Mert,már eléggé felidegesítettél.-lemerevedtem.-Nem hallottad.Húzzál innen.Ma nem szeretnélek többet látni.-a többi 3 srác,és lány feszülten lehajtott fejjel figyelte "gyönyörű" jelentünket.-Gondolkozz el szavaidon.-láttam,hogy a barátnőim velem vannak,de Horanke nem.Azért,még utolsónak ránéztem.Könnyeimen keresztül bólintott nekem.
-Menj.-suttogta.
-Miért vagy még itt?-üvöltött Styles.Könnyes szemekkel,a csajokkal elindultam kifele,de még visszaszóltam neki,nagyon halkan.
-Harry.-villámokat szóró arccal rám nézett-Szerintem inkább te gondolkozz el szavaidon,hogy miket vágtál hozzám.-megakart szólalni,dee én-Ja és Niall.Én viszont szeretlek.-kaptam sírógörcsöt.Ekkor,láttam a szemébe...Közeledett,viszont én megállítottam.-Nem kell sajnálatod.
-De én.-mászott volna.Ahaa a lányok vissza tartották.
-Ahaa Niall.Eddig ordítozol vele,most meg ölelgetnéd.Mégis mit képzelsz te is magadról?Térj vissza a Földre.Mikor hazudott ő neked? Haa? Soha.Akkor meg.-közben átkarolva fogtak.
-De ez egész akkora hülyeség!!!-üvöltötte el magát,mire én összerezzentem.-Az egész lehetetlen.
-További jó mulatást.-mentünk ki,és helyben összeestem volna,ha nem tartanak meg.Szomorúan elvezettek,és a szobában leültettek az ágyra.-Hé menjetek partyzni.-láttam bele akartak kezdeni az ellenkezésbe-Mondom menjetek.NINCS ELLENVETÉS.Aztán igyátok le magatokat.-nevettem fel hisztérikusan.-Sziasztok.-toltam ki őket a szobából.
-De ne bántsd magad.Jó?-pillantottak rám aggódóan.Helyeseltem.és  kulcsra zártam az ajtót.Ezután kikerestem állítólagos szerelmem laptopját és bejelentkeztem a skypomon.Mivel tudtam nem lehet csoportos hívást kezdeményeznem,mert Anna nincs fent,majd felhívom,megcsörgettem másik barátnőm,aki vigyorogva nézett a kamerába.
-Sziaaaaa.-majd mikor meglátta holt sápadt arcom-Mi az?Mi történt?-egyszerűen nem bírtam beszélni így csak tátogtam-Mit csinált az a seggfej?-így töviről hegyire elregéltem neki történetem,amire válasza az volt-Nyaljon jeget mindhárom.Húzzal haza Londonba.MOST.És beszélj Annával is.Megverem,egyszerűen megverem mindegyiket.-dühödött be.Mondtam már,hogy imádom?
-Rendben.Hívj ha leszálltál.-kinyomtam szegénykét.Mindent úgy tettem,ahogy ő mondta.Hagytam Eléknek egy-egy cetlit hogy:Én,amellett a lotyó mellett nem bírom ki.Plusz,nem kell több megalázás.Vissza megyek Londonba.Puszi XX
Ps.: Bocsi a nyelvtani hibákért siettem.

*pár nap múlva.Londonba*
Mióta megtörtént az a bizonyos incidens,nem beszéltem a 2 sráccal.Hívtam őket,de mindketten kinyomták okost telefonjukat.Apáék nem tudnak ezekről a dolgokról.Persze,majd elmesélem nekik ezt.
Ja azt tudom,hogy tegnap este érkeztek meg.Most,meg reggel nyolc órát üt az órá.Megyek meglátogatom "nővérkémet".Szegénykémnek kivettek a manduláját.Ja,a "bátyámmal" ketten lepjük meg.Ajjaj lesz még itt kín vallatás.Na tessék meg is érkezett.
-Szia.-adtam puszit az arcára.
-Mesélj-tuszkolt be a kocsiba.Sóhajtva elkezdtem neki mondani,és mondani.Ő meg csendben hallgatott,míg el nem érkeztünk egy boltba,ahol Perrinek vettünk valami kaját meg innivalót.-Megverjem?-erre elröhögtem magam jó hangosan,mert olyan arckifejezést bevágott,hogy az már fájt.
-Nem,de azért köszi.-a boltból távozva visszaszálltunk a csocsiba és végre célba érkeztünk a kis szőkéhez,vagy lilához.-figyelj.Meglepjük?
-Já.
-Akkor.1,2,3.Meglepetés-rontottunk be.
-Csók!-köszönt vigyorogva.
-Nem ijedtél meg?
-Nyet.Már megszoktam,azok az idióták mellett.-egyetértően rá néztük,majd beszélgetésbe elegyedtünk.Ésss egy negyed óra elteltével berontott,egy felzselézett,jól beállított hajú,barna bőrű srác.
-Perrie.Hogy vagy? Jól vagy? Minden rendeben? Fáj valamid? Kérsz valamit?-aggodalmaskodott barátnőjéért.Az arcomról a mosoly is lefagyott,és ez a kedvesség se tudta visszacsalni rá.
-Zayn! A többiek is?
-Szia Stella.Ííííííííí igen-húzta le telt ajkait.
-Akkor viszont,csók Perrie.-pusziltam meg.Megértőnek láttam tekintetét.Zayni megölelt,és a "bátyámmal" leléptünk.A fehér kórteremből kiléptünk,a még világosabb folyosóra,ahol háromszor
kettő szempárral találtuk szembe magunkat.Erőltetetten rájuk vicsorítottam,és ők elindultak befelé,de nem mindenki.A kis szőke ír srác elkapta karom,mikor elsétáltam mellette.A másik fiú szép lazán ott hagyott minket,így az egész helyiség félén mi tartózkodtunk.
-Még durcizol?-kérdezte normális.Erre,felhorkantam.
-Persze,durcizok.-gúnyoskodtam.-Nem én nyomtam ki a saját barátnőm,kétszer okok nélkül és szartál le magasról.
-Mi?nem is hívtál.-rázta fehér fejét,ami tökéletesen beillett a képbe.
-Áhá,tehát én egy hazug lotyó vagyok már megint.Ne aggódj már megszoktam-legyintettem nem törődöm stílusben,bezzeg belülről meg összetörtem.
-Mi?nem mondtam ilyet,sőt nem is gondoltam.Csak azt akarom mondani,nem jelezte,hogy hívtál,és nem is mutatta a listában.Valószínűleg csak akartál.
-Ühüüüm értem,tehát továbbra is füllentek.Tudod Niall,mikor megfogtál, akkor egy pillanatra azt hittem békülni akarsz,de látom nem vagyok továbbra sem más a szemedben,csak egy hazug lotyó.
-Nekünk muszáj mindig vitatkoznunk?Alig látlak és akkor is vagy szeretjük egymást,vagy ordítozunk.
-Talán,ha bíznál bennem.Gondolom,valaki beugrana eléd,és azt mondaná:Stella megcsalt.El is hinnéd neki,ugye?
-Nem.-jelentette ki határozottan.
-Ezt azért köszönöm.De inkább megyek,mielőtt megint Taylorkát kezded el védeni.Szia.

Niall szemszöge:
.-Ajjjjj Stella.-ráztam a fejem csalódottan.-Miért kell ezt csinálni?
-Szia.-hagyott ott.Ekkor érkeztek a lányok,akiket végig ölelgetett,majd gyorsan elhúzott
-Miért csináljátok mindig ezt?-rázták a fejüket a csajok.-Te is,meg ő is.-meg se várva válaszom,egyedül hagytak.igazi szeretet.

Stella szemszöge:
Itthon ülök az ágyamon.És a laptopom elé meredek amit a srácoktól kaptam közös ajándékként.Tök fölöslegesen.A háttérképem több összevágott kép,de középen szerepel egy Niallal közös.Miért kell ilyen naivnak lennie és Taylorkának hinnie? Most is együtt lehetnék.Őszintén szólva, már rég nem haragszom rá.Egyszerűen sajnálom,hogy egy ilyen picsával van dolgom.Na,ekkor szólalt meg a telfonom.
-Stella,tudod,hogy én nem ilyen vagyok,és már előre lelkiismeret furdalásom van,de ez muszáj.Nem hagyhatom,hogy szakítsatok.....-hadarta Eleanor.
-Heyyy.Várjál.Elsőnek is lassabban.-elismételte újból.-Mondjad.-kezdett kíváncsivá tenni.
-Naa azt találtam ki.......

Niall szemszöge:
pár órával később

X-factor záró finálé.Úristen két évvel ezelőtt mi is itt álltunk,és harmadikként végeztünk.Annyira fura,hogy azóta híres énekesek lettünk,és több álmunk is valóra vált.Mennyire....
-Hééé.Niall.Hozzád beszélünk.-lökött meg Lou.
-Mi? Jaa,mit szeretnétek?Kicsit elbambultam.
-Látjuk.Na,indulhatunk?
-Hova?-értetlenkedtem.
-jaj,te hülye,az after partyre.
-Persze.persze.
-Niall.Ide sem jön a barátnőd?-kérdezte Tay.Erre,Eleanor válaszolt.
-Tudod drágám.-kezdte gúnyosan.-Ha,már miattad megalázták,nem fog vigyorogva beesni,hogy utána megint leordítsátok.Tudod,ő benne van méltóság és önbecsület.
-Na,jó ti külön ültök.Nincs kedvem veszekedést hallgatni.-mordult fel Harry.
Így tehát,kivonszoltuk,magunkat a járműhöz, beszálltunk és a helyszínre mentünk.Ahova,mikor besétáltunk márkás cipőnkben,mindenki elvonult párjával,kivéve Taylort és Harryt.A srác elment a mosdóba,a nőszemély meg odaballagott hozzám
-Szia.-köszöntem neki kedvesen.
-Hagyjuk a dumát.Tudom,hogy te is akarod.-megfogta a pólómat,majd magához rántva lehajolt :D És száját, az enyémekre tapasztotta.Ez nem a Stellé.Bár kezeivel erősen szorított,de lelöktem magamról és ráförmedtem.
-Te mit csinálsz?Mit képzelsz magadról?Normális vagy?Nekem barátnőm van.Neked meg állítólag pasid.
-Ugyan már,Niall.Tudom,hogy kellek neked. Stellával meg amúgy is a szakítás szélén álltok.
-Mert belerondítottál a kapcsolatunkba.Én hülye.Inkább hittem egy idegennek-fogtam szégyenkezve szőke fejem.
-Mit hittél?Hogy ő hazudik neked? Ugyan már.Szerinted miért birkóztunk,mert meg akart magának tartani,de tudtam,hogy ha felcseszem az agyát nekem esik és akkor ő lesz a bűnbak.
-Te álszent lotyó...-folytattam volna,de megérkezett Stella.
-Teee.-pillantott rá ölő tekintettel.-Mégegyszer hozzá nyúlsz az ÉN barátomhoz,kitekerem a nyakad.Értve vagyunk?
-Menj már innen picsa.-lökdöste.
-MONDOM NEM NYÚLSZ HOZZÁ A BARÁTOMHOZ.HOGY MERTED MEGCSÓKOLNI?-és lekevert neki egy hatalmas pofont.Úúúú,de az akkorát csattant,hogy az már szörnyen fájt volna nekem is.Taylor feje,oldalra csapódott,és erre érkezett meg Harry.
-Harry.-ölelte át sírva.-Mit keres ez itt? Megütött.
-Tűnj el.-szegény barátnőm lehajtotta a fejét,én meg nyitottam volna a szám.-Taylor.Mégis mit képzelsz?Láttam az egészet,egy barom vagyok.Menjél ki innen.-karjánál fogva elkezdte kirángatni a helyiségből.
-Na én itt végeztem,mehetek is.-fordult meg,hangjából a történtek ellenére is áradt a szomorúság.Nem ezt nem hagyom.
-Ne!.-kaptam el karját,áá a mai nap már másodjára-Sajnálom,egy idióta barom vagyok,és legszívesebben leütném magam,akkora egy balfék vagyok.De nem akarom,hogy szakítsunk.-takartam el a fejem.Kezemet lerázta magáról,azt hittem,hogy itt fog hagyni,ehelyett,puha tenyerét,a vállamra tettem,és megsimította a kezem,egyből felkaptam a buksim.
-Megbeszélhetnénk máshol? Nem túl előnyös itt.
-Menjünk.-bárcsak nem hallgattam volna rá.Fél testemet ő takarta,a másik fele meg látszódott.Egyik tenyerem rásimítottam hátára,és úgy mond kitoltam a tömegből,a hátsó ajtón keresztül.Nem akarok paparazzikat.Az utcán,egymás mellett,mindketten puha kabátunk zsebébe tett mancsokkal sétáltunk.Oké,járunk,de gondok voltak, és nem kell egy párnak mindig összenőve lennie.
- Én,annyira,de annyira sajnálom,hogy nem hittem neked.Egyszerűen nem mertem.Tudod,mindig inkább Harryre buknak,vagy a többiekre,mint rám.Nekem már az csoda volt,hogy Harolddal csak jó barátok letettek,és én kellettem neked.Lassan egy éve ki is tartasz mellettem.Bár,ennél nagyobb öröm nem is lehet.De,az is hihetetlen,hogy Taylornak is kellenék,mert olyan hülyeségnek tartottam.Ha,egy éve azt mondják,a képedet mutatva,hogy mi összefogunk jönni,csak kiröhögöm és mondom neki: ne barmoskodj.Nem kellenék én neki.És most meg nem hagyom,hogy elhagy.Mindent megteszek azért,hogy az enyém maradj.-megállt,és felém fordult.Tenyerét arcomra simította,ezután megölelt.Szívem,majd' kiugrott az abalkon,már ha lenne.Valószínűleg jól hallottam,az övé se csinál mást.
-Nem hagylak el.Nekem nem kell tudod ékszeres bocsánatkérés.Mondjuk,egy sajnálom kevés lett volna,tuti,hogy elégedetlen lennék.De nem vagyok az.Megtudtam érzéseid,és ne légy ennyire önbizalom hiányos,az csak én lehetek.-nevetett fel.-Te nagy éhes baba,amúgy se tudnálak el hagyni,túlságosan is hasonló érzések vannak bennem.Viszont,ezt nem az én számból fogod megtudni.Úgy érzem.-épp rákérdeztem volna,mikor barátnőm háta mögött megjelent egy fekete ruhába öltözött férfi.

Harry szemszöge:
Mikor vissza értem,a srácokhoz,italba akartam fojtani bánatomat,de ők lefogták kezeim.Eleanor plusz Dani is megcsapott.
-Emiatt ne merj inni.Ne sajnáltasd magad.Stella  előre megmondta,hogy ez lesz.
-Még ez is.Istenem,mi van ha soha többé nem áll velem szóba?Egy idióta féreg vagyok.-fogtam fejem szégyellve magam.
-Igen.De,ő nem haragtartó te is tudod.
-Nagyon remélem.-Akkor csörrent meg a telefonom.Niall neve volt a kijelzőmön.Mikor,köszönhettem volna,csak elhadarta tényt,és az utca nevet,majd kinyomott.Sírva fakadtam.-Nem,nem.Ez lehetetlen.Ezt nem teheti.
-Hééé mi történt?Ki volt az?-kezdtek aggódni a többiek.Könny áztatta zöld látó szervemen keresztül rájuk néztem.
-Stella.......

Niall szemszöge:
-Pénzt vagy életet.-kezeink egyből elengedték egymást.A lányt magam mögé bújtattam.Vállam felett kukucskált kifele.A fickó kezébe egy 24-es kaliberű fekete pisztoly volt.
-10 fontom van.-nyújtottam neki,amit egyből kikapott.
-A kis hölgytől is kérem,mindenét,az ékszereit.
 -Nem.Őt hagyd békén.-szóltam rá mogorván.
-Óhh hát nagy a szerelem,akkor tuti elhalmozod drágábbnál drágább cuccokkal,biztos vannak neki felesleges dolgai.-éreztem hogy remeg,és most kezdtem el magamat szidni hogy nem járok gyúrni.Megkell védenem őt,nem engedem hogy bántsák.
-Nincs semmi értéke.Nem szereti a drága dolgokat.-vágtam oda.Igazat beszéltem.
-Na ne szórakozz velem.Add ide a lány értékét,és békében eltűnök.Héé az ott egy karkötő rajtad?Még milyen drágának néz ki.Gyerünk.-nyújtózkodott érte.
-Nem!-szólaltunk fel egyszerre.
-Hey haver,mi tart ilyen sokáig?-esett a bajtársa hozzá.
-Kéne,azaz arany.
-Ne szórakozzatok és adjátok ide,azt a bazárt.-emelte fel  puskáját,amit felhúzott,de az a nyomorék kezével meglökte,így a puska golyó kilövelt.Egy századmásodperc alatt végig gondoltam életem,és mi lesz barátnőmmel ha nem tudok előtte,állni de készen álltam a halálra.20cm-erre volt tőlem,de hirtelen eltűnt,az is és az addig megszokott táj.A földön találtam magam.
-Neee.Mit csináltam?Meglőttem egy nőt.Húzzunk el innen.Menjünk már.-mi nő.nem az nem, lehet.Oldalra néztem.És lélegzetem egy percre megállt.Stella feküdt a mellkasában egy lövedékkel.Sötét kabátja az éjszakában vöröslött a vértől.Odakúsztam nagyon gyorsan hozzá.
-Kicsim.Mit csináltál? Miért tetted?Ne ne is válaszolj.Hívom a mentőket.Jó estét.-kezdtem hisztérikusan.-Mentőt szeretnék *** utcára,a barátnőmet meglőtték.Mondom meglőtték,ne értetlenkedjen már,hanem jöjjön egy mentő,mert meg fog halni,.Mi az,hogy nyugodjak meg? Tegye már le azt a telefont és jöjjön az a nyomorék mentő.Kösz.
-Puffancsom.Nagyon figyelj.2 dolgot mondok.-megfogtam hideg kezét,és szorítottam,közben vért köhögött fel.Sírni kezdtem.Nem halhat meg.-1: Mond meg Harrynek nem haragszom rá.És szeretek minden közeli ismerősöm. és családom. 2:A legfontosabb.Nagyon nagyon szeretlek.Kérlek találj egy lányt,aki boldoggá tesz,én fentről fogok rád vigyázni.Szeretlek nagyon.
-Kicsim,nem halhatsz meg.Nem fogsz meghalni.-sírtam továbbra.Könny csatornám nem fagyott be.
-Sajnálom,de nem tudok optimista lenni.-magamra húztam.-Kérlek azért emlékezz rám,de ne ilyen állapotban,hanem amikor rád mosolyogtam,vagy amikor megcsókoltalak.TUDOM,hogy nem élem túl.-még egy adag vért köhögött.-Szeretlek.-szorította utolsó erejével a tenyerem.Ez volt az utolsó érintése.Szíve többé nem dübögött,gyönyörű szemeiből kihagyott a fény lángja.Teste elernyedt.A lélek kiköltözött belőle.Ordítani kezdtem.
-NEM.NEM HAGYHATSZ ITT.AZT MONDTAD NEM HAGYSZ EL.NEM TEHETED EZT VELEM.AZT MONDTAD SZERETSZ! -bőgtem.Egy dolog járt a fejembe.MEGHALT.

Vége

Heeey.Hát,szerintem uncsi lett.De ez van.Ennek találtam ki egy újabb részletet,de nem tudom kit érdekelne.És kérek szépen mindenkit aki elolvasta,egyetlen egy darab kommit hagyjon már,hogy milyen volt PLS.és nem facebookon,ott nem fogadom el :DDDDD

Köszi puszi :))))) Xx 

U.I:Köszönetet nyilvánítani:Molnár Barbarának,aki segített megalkotni ezt a történetet :) És támogatott.Ájj szercsi lávcsi ;)

<3
Plusz: Nyikos Fanninak,aki ihletett adott a végére,te vagy a hibás a depis befejezésért :DDDD <3 

Csöcsiiik! FONTOS KÉRDÉS!

Helóka.Nem,nem blog linkkel jelentkezem.Az még várhat.Hanem kit érdekelne egy novella????
Öhhhhhm ha valakit igen,akkor kommizzon már,vagy husizza a végét :) Most leírnám kik a szereplők és a kapcsolataik.Csakhogy értsétek a szöveget. :) (a szereplőket,a készülő blogomból vettem)

Dach Stella :17 éves,magyar úszó lány.Magyarországon lakik,és NEM ismétlem NEM lakik Londonban! Apukája és Perrie Edwards anyukája összejöttek,így találkozott a fiúkkal.Niall Horannel jár......

A novella az MSG időpontjában játszódik New Yorkban,a vége pedig már Londonban.A Haylor megihletett,plusz barátnőm segített :)


Szóval,ha van egy adott érdeklődés felteszem :D

Puszika Xxx

U.i: Az utolsó részhez 123 megtekintés O.o Köszönöm <3