Novella folytatása.

Halikaaa.Megjöttem.A folytatással.

Niall szemszöge:
Erőt kellett magamon,venni,hogy a többieket is tudjam értesíteni e szörnyű hírről.Véres kezeimet,az eddig tiszta nadrágomba töröltem,majd kikerestem modern mobil telefonomat.Benyomta, a 3-as gyorshívó gombot,ami Harry számát jelentette.Mihelyst felvette,nem hagytam,hogy beszéljen,csak dadogva egyszer kétszer a szavakkal meg akadva,ledaráltam a helyzetet,és az utca számokat.Nem bírtam tovább,ezért kinyomta a készüléket.Ezután, kultúráltan az orvost kerestem:
-Hol vannak,már azok a nyomorék mentők????-ekkor újból ölelni,kezdtem barátnőm,már kihűlőben lévő testét.Megpróbáltam lelkét itt tartani.-Kérlek légy erős.Túl kell élned.Nem hagyhatsz magamra.Érted? Kérlek.-könyörögtem,már-már hisztérikusan,mikor hangokat hallottam.Még milyet.Szirénát.
-Ide-ide.-integettem,és üvöltöttem,mint valami fogyatékos.A férfiak kipattantak,a kocsiból,és engem leválasztottak,a biztonságot nyújtó testtől.Az engem fogó,fickót,húzgálni kezdtem közben szánalmasan könyörögtem neki.
-Kérem.Ne hagyja meghalni.Tegyen meg érte mindent.-szorongattam,fehér pólóját.Mely koszos lett,érintésemtől.
-Uram,ha elengedne,és hagyna dolgozni.Hamarosan a rendőrök is itt lesznek.-válaszolt,fel nem tett kérdésemre,semleges hangon.Hogy tud ilyen nyugodt lenni?-A barátnője élete a cél.-rázta le magáról elernyedt végtagjaimat.Ebben a pillanatban,érkezett meg 6 személy,aki hozzám rendkívül közel áll.
-Niall.-látták meg összeesőben lévő testem.-Mi történt?-kérdezték könnybe lábadt szemekkel.
-Meglőtték.Megpróbálják visszahozni az életbe,de úgy érzem ez lehetetlen-borultam jó barátom,biztonságot nyújtó vállára.
-Túléli.Bízzál benne.-simogatta meg görnyedt hátam Danielle.-Ülj le a padra,nem hiszem,hogy sokáig megtudnád még magad tartani.-Mindenki körém gyűlt,és kérdezgettek egy pár percig,de mihelyst észrevették,hogy nem ma kapnak a kérdésükre választ,csak csendben figyeltek engem,míg meg nem érkezett a hatóság.Azt hittem,valami mogorva fickó jön ide,aki szid mindenkit,mert ki kellett jönnie,abból a meleg irodából,hogy valami hülye gyerekkel beszéljen.De,tévedtem.Egy nagyon aranyos öregebb bácsika látogatott meg.Kedvesen ránk mosolygott.
-Jó estét fiatalok.Viszont,ahogy látom önöknek nem az.Kérlek titeket meséljétek el szomorúságotok okát.
-Az egész történetet,egyedül Niall tudja.-mutattak rám.A férfi lehuppant mellém,és aranyosan megkérdezte.
-Fiam,vagy olyan állapotban,hogy elmond?-nyújtott,egy szép tiszta fehér zsebkendőt nekem,amit hálásan el is fogadtam,majd aprót bólintottam.
-Sétálni jöttünk,és itt álltunk meg,mert megölelt.Ekkor,szólalt meg egy mély hang,amihez egy feketébe öltözött,férfi társult.A lányt magam mögé bújtattam,hisz nagyon féltettem.Elkérték a pénzünket,mivel fegyvert tartott magánál,inkább nem kötekedtem.Ezt követően,a barátnőmtől is elakarta venni az értékét,de nem akartam,hogy ő is belekeveredjen.Ekkor társult hozzá,egy ideges haverja,aki megakart minket,ijeszteni ezért felemelte, 24-es kaliberű fegyverét,de egy barom,és véletlenül meghúzta.Az lett volna,hogy engem talál el a lövedék,de a Stella ellökött,így ő belé fúródott,és most próbálják újraéleszteni.-a "mesém" végére,megérkezett egy számomra idegen ember,akinek arca őszinte szomorúságot tükrözött.Gondoltam.
-Sajnálom.-ennyi elég volt,hogy tudjam.Soha többé nem láthatom igéző tekintetét, gyönyörű mosolyát.Véglegesen összeomlottam.-Nem tudtuk megmenteni.A golyó túlságosan belefúródott a testébe,és későn értünk ki, a segítésére.Most,bevisszük a kórházba,megvizsgáljuk és kiadjuk a testet,a családnak.Uram-itt már a rendőr bácsihoz beszélt.-a lövedéket,hoztam.-tett a mellettem lévő öregebb ember,hatalmas kezébe egy kisebb zacskót.-Viszont látásra.Őszinte részvétem önöknek-hagyott ott,minket,majd szállt be a kocsiba és hajtott el,volt barátnőm testével.
-Kiderítjük ki volt.Rendben?Őszintén sajnálom- simogatta meg szőkén csillogó hajamat.-Haza vigyem önöket?-tette fel az életmentő kérdést,a többieknek,akik helyeselve válaszoltak.A járműben térdemre hajtottam a fejem.De mikor, leparkolt a közös ház előtt,kipattantam és felszáguldottam a szobámba.Ahol kikerestem az egyik itt hagyott pulcsiját,lehúztam a redőnyt,egyik közös képünket elővéve,ajtót becsukva,rádőltem az ágyneműre.Illatát mélyen beszívtam.Talán 2 percre elszenderedtem.Menekültem az álmok világába,ahol még élt.

Külső szemszög:
Míg Niall,bezárkózott hálószobájába,addig a többiek a nappaliban ültek magukba roskadva.
-Ezt nem tudom elhinni.-kezdett a tény feldolgozásába a legidősebb lány.Mindannyian fájdalmasan tekintettek maguk elé.Egyszerűen képtelen voltak felfogni.Stella.Nincs többé.
-Egy balfék vagyok.-szólalt meg hirtelen szipogva a kis göndör srác.Harry.-Az én hibám az egész.Még elbúcsúzni se tudtam tőle.
Senki se cáfolta meg a fiú állítását,ahhoz túlságosan is elfoglalták őket,a saját gondolataik.Mindenki magát hibáztatta,és eltöprengett,azon a dolgon: mi lett volna,HA
Egyedül Eleanornak esett le,hogy nekik nem ezt kéne csinálni.
-Mind barmok vagyunk.Itt ülünk a semmibe meredve,ahelyett,hogy Niallt vigasztalnánk.Igen,elvesztettünk egy családtagot.Igen,fáj.Mindjárt megint bőgök,de mi van vele?A szeme láttára ment el a szerelme.Akkor,ő mit érezhet?
-Igazad van kicsim.-húzta magához Lou szeretett barátnőjét.Melegséggel töltötte el:neki még itt van a szerelme.
-Menjünk fel-suttogta Zayn.Ő gondolatai másra terelődtek.Mit fog reagálni Perrie? Hisz,imádta a lányt.Lassan,gyászosan bekopogtak a kis szőke írhez.Miután,nem kaptak választ,a túloldalról.Óvatosan benyitottak.Az eddig sötét szobába,most fény világított be a folyosóról.A fiú továbbra is megtartotta lefekvési pózát.Láthatólag elaludt,vagy csak tette? Ezt egyedül ő tudja.-Hagyjuk békén.-mondta Harry a lehető leghalkabban.A kis bongyorkát megviselte a dolog.Nem tisztázhatták ügyüket.A lelkébe lelkifurdalás és fájdalom költözött.A csapat,úgy döntött aludni tér.Bár,mindannyian tudtak,senki se fogja az igazak álmát aludni.Eleounor páros úgy szorította egymást,mintha nem lenne,holnap.Féltek,hogy ez velük is megtörténhet.Végül is jogosan,ebben a mai világban minden előfordulhat.
-Louis én ezt nem bírom ki.-szólalt meg a nő,csilingelő hangján,ami Louist mindig boldogabbá tette.-Annyira szerettem őt.
-Én is babám-simogatta puha haját,nagy kézfejével.
*
Még a Payzer páros is ezt a témát firtatta.
-Liam,én nem ismertem olyan személyesen,mint ti,de ez szörnyű.Egyszerűen felfoghatatlan,hogy egy ilyen kedves lánnyal ilyen történjen.
-Tudom,szívem,tudom.Annyira sajnálom Niallt.-egyszerűen mást nem tudott mondani,nem jutott szavakhoz.Ekkora dráma után.
*
Zayn és Harry.Ők akik náluk is jobban szenvedtek.Zayn,Pezz által ismerte jól a magyart.Míg Harryvel testvérekként viselkedtek.Ehhez,még jön:nem békültek ki.
*
Az éjszaka során,senki nem szundizott 5 percnél többet.Vagy katogott az agyuk,vagy kiélveztek minden percet,amit párjukkal tölthettek.
Reggel 6-kor mindenkit kidobott,a kemény ágy.A közös konyhában tartózkodtak,és csendben reggeliztek.Kivéve Horant.
Gondolták bekapcsolják a televíziót.Hát,rossz ötlet volt.A téma nem túl kedves szívüknek.
"Jó reggelt London.Mai főhírünk egy tragédia.Forrásaink szerint tegnap Niall Horan és barátnője Stella Dach rablásba keveredett.A helyszínen lövöldözés is történt,melynek egy áldozata lett.A fiatal 17 éves lány.Az elkövetőt a rendőrség nagy erőkkel keresi.Sajnáljuk Niall.Őszinte Részvétünk.
És most képek,a járókelőktől.:"
Elszörnyedve nézték a bizonyítékot a valóságról.
Észre se vették,a szőke srác megjelenését.Liam gyorsan felkapta távirányítót és kinyomta a készüléket.
-Szia.-mosolygott rá a népség fájdalmasan.Figyelmüket nem kerülhette el barátjuk kinézete:szemei vöröslöttek a sírástól,alatta lila táskák fénylettek.Kezében továbbra is a lány pulcsiját tartotta.Szerencsére előzőnapi véres ruháit átvette.
-Kérsz valamit?-tette fel a kérdést kedvesen a szép táncos lány
-Nem-vágta rá.
-Hogy vagy?-Lee
-Szerinted?-húzta fel egyik férfias szemöldökét.
-Jó,bocsi hülye kérdés.
-Niall.-emelte fel hirtelen buksiját Eleanor.-Stella tudta!-a leányzó arca még sápadtabb lett.
-Mit tudott?-értetlenkedett a falfehér gyerek.
-Hogy,lesz vele valami.Mondta is nekem,hogy történni fog egy tragédia.Még meg is kérdeztem,mi.De,nem tudta megmondani.Egyszerűen érezte.Nem engedte,hogy bárki is tudjon róla,csak Perrie.El is hessegette a témát,mikor jobban firtattam volna.Soha nem beszélhettünk róla.Viszont,valamelyik napon adott nekem egy borítékot.

Niall szemszöge:
Amint meghallottam a történetet,ledermedt egy pillanatra.Tudta,a halálát.
-H..h..hol van?-nyeltem nagyot.Féltem,hogy mi fog benne állni.Mi van,ha szörnyűségeket ír le.Azt nem fogom kibírni.
-A szobába.Hozom.-és eltűnt a fal mögött.Mármint,nem át ment rajta,csak bement a másik szobába.A konyhára hatalmas,mély csönd telepedett.
-Harry-törtem meg a némaságot.Kínzottan rám pillantott,nagy zöld szemeivel..-Nem haragszik rád.Szeret téged,mint mindannyitokat.
-Komolyan?-csillant fel a remény szikrája benne.Tudtam,hogy bűntudata van.
-Igen.-ráakartam vigyorogni.Próbáltam megvillogtatni egyenes fehér fogaim.Nem ment.
-Nem kell.Senki se várja el,hogy sőt senkinek nem menne.-bámult engem együtt érzően
-Tessék.-nyomott valaki a kezembe egy borítékot.Amin az ő gyönyörű kézírását láttam. "Niall"
-Felolvassam?-néztem körbe a társaságon,akik egyszerre bólogattak.

"Halika.Niall,ha most nálad van ez a levél,az azt jelenti történt velem valami.Nyugodtan olvasd hangosan. 
Ezt a papírkát,azért írom,mert érzem,vagyis tudom,hogy valami történni fog.Mindegy,írom a lényeget.
1. Sajnálom,minden olyan cselekedetem amivel megbántottam bárkit is.2.Itt,tőletek srácok búcsúzok,el egy-egy mondattal.Bocsi,nincs időm többre,meg nem szeretek búcsúzni.
Eleanor:Hát,ja.Te  vagy az első.Nagyon megszerettelek,bár ki nem ? Megbíztam benned,ezért te kapod meg.Köszönöm,hogy beszélhettem veled,meghallgattad,minden lányos hülyeségem.Te egy csoda vagy.Remélem,az a hülye Louis nem cseszi el,mert megbosszulom.Imádom azt a bolond fejed!
Perrie:áhhh,az én kis testvérem.Igaz két évvel idősebb vagy,de agyilag egy szinten állunk.Te egy állat vagy.Tudod,hogy szeretlek.Köszönöm,hogy te is segítettél nekem.Imádom,azt a szőke,jó most lila fejed.Légy sikeres.
Danielle:Téged nem ismerlek annyira személyesen,de amennyire igen,úgy tényleg bírlak.Kár,hogy már nem foglak közelebbről.Imádni való lány vagy.Ha nem igaz.Úgy görbüljek meg.
Harry:Te nagy bolond majom.Te vagy az én nagy,erős,perverz bátyám.Szeretlek,mint az igazit.csajozz be.Hidd el téged,csak szeretni lehet.Bébiii :) 
Zayn:Óhhh Zayn.Téged is,nagyon szeretlek,és imádlak.Imádtam tönkre tenni a hajad,és utálom a szőke tincseid.De,hát Perrievel ikrek vagytok.Vigyázz,a nővéremre.És szokj lesz,csúnya leszel.:DD
Louis:Hülye gyerek vagy te is!Rajtad,csak röhögni lehet,ne haragudj. :$
Tudod a mondást:Forever Young! 
Vigyázz Elre.
Liam:Hát téged sem ismertelek annyira közelről,de egy maci vagy.Nagy Maci.Apa maci.És a mostani hajadat gyűlölöm.Nőtesd meg,.Dani had túrkálja.
utolsó Niall(a magyarok külön kapnak) 
Niall:Te kapod a leghosszabbat,mert úgy érzem veled több közös élményem van,több száll is fűz hozzád.remélem megértitek.Mégis,csak kapcsolatban voltunk.Tudod,lehet mondtam neked:Ezt már nem tőlem tudod meg.Gondolkozz el.Na igen.Mikor megláttalak,már tetszettél,A kis szőke manó.Azt hittem,nem kölcsönös.Viszont,a szeretlek szódnál hatalmasat dobbant szívem.Elsőnek el sem akartam hinni.Amikor reggel újra mondtad,melegség töltött el.Köszönöm,hogy annyi helyre elvittél,Pedig,meg sem érdemeltem.Nem,nem csaltalak meg.Egyszerűen nem.Köszönöm,hogy szerettél.Legalább úgy megyek:szerettél,és én is téged.Ez jó.Köszönöm,hogy szerettél.Köszönöm,hogy voltál.Plusz,had legyen egy kérésem:ne felejts el.Viszont,azért találd meg újra a boldogságot egy szép,kedves lánnyal.SZERETLEK!
U.I:Bocsesz,a sok idő változásért.Múlt idő,jelen.Hupsssz.Magyar vagyok na! :D
U.i 2: Figyeljetek,óvjátok egymást. Én is ezt fogom tenni.Szeretlek titeket.
XX Csók:Stella. "

Az egész közben,egyszer kétszer hangos kacaj kísérte olvasásom.Amúgy mindenki sírt,az elbúcsúzástól.
-Emlékszem szavaidra.-szorongattam meg a papírt,ami ettől az érintésemtől összegyűrődött.Nem bírtam megtartani lábaimat,annyira remegtek.Le kellett ülnöm,az egyik bár széke.
-Annyira sajnáljuk.-próbáltak átölelni,ami kicsit nehézkesen ment.Nem kértem a sajnálatukat,így frappáns dolgot találtam ki,a békén hagyásomra.
-Menjetek el Perriehez.Joga van tudnia neki is,én felmegyek a szobámba.-leszedtem ölelő hosszú karjaikat magamról.Lehajtott fejjel,görnyedt testtartással fel húztam a lábaimat.A srácok elhagyták a terepet,nekem meg egy fontos emberrel kellett beszélni.Előkutattam telefonomat.A földön találtam meg.Még jó hogy nem léptem rá.Bárcsak,a vezetékest választottam volna.Háttérkép: én és a lány vigyorgunk a kamerába. Nyáron készült.Elkellett tüntetnem,így tárcsáztam a fontos személyt.Mihelyst felvette,nem érdekelt a sírásom,kisfiúsan beleszóltam.
-Anyuuu.-nyöszörögtem.
-Kisfiam!Mi a baj?Mi történt?-az általában vidám beszéde,aggódóba váltott át,és kérdések ezreit tette fel.Minél előbb megakarta tudni,mi nyomja a lelkem.
-S...Stella.-nyögtem ki  nehezen.
-Szakított veled? Vagy mit csináltál?-torkolt le.Igazságtalanul.
-M..M...Meghalt.-ejtettem ki a számon,a legfájdalmasabb szót.Egy pillanatra,még a levegő vételét se hallottam,a vonal túlsó végéről.
-H..hogy mi?Mi történt azzal a szegény kislánnyal?-anyukám teljesen lesokkolta az eset.Nagyon nagyon fájdalmasan,elmeséltem neki a dolgokat,közben emlékképek villannak be róla.Még rosszabbá teszi a helyzetem.Lassan olyan leszek,mint egy lány.-Kisfiam.-szörnyülködött.-Ez szörnyű.Hogy vagy?Ugye nem csinálsz baromságot?-áthallatszott ám a szipogása.
-Borzalmasan.Nem fogok,ne aggódj.Tudom,hogy ő se akarná.-feleltem diplomatikusan.
-Egyszerűen nem tudom felfogni,hogy vele történt meg!

Perrie szemszöge:
A srácok jó korán érkeztek látogatóba.
-Sziasztok.-üdvözöltem őket vigyorogva-Stella és Niall kibékültek?
-Ki.-válaszolták röviden és tömören.
-Akkor miért nincsenek itt? Ó,csak nem?-vonogattam viccesen a szemöldököm.
-Nem.-egyhangúan jelentették ki.
-Hát,akkor mégis hol vannak?Alszanak?
-Nem.
-Mondjátok már mi van?-szóltam erőteljesen rájuk.Arcuk fájdalmat tükrözött.Ajjaj,rossz az előzérzetem.
-Perrie ne akadj ki.-ült le Zayn és fogta meg puha kezével az enyémet.Fel kellett ülnöm.
-Ez nem kezdődik jól.Gyorsan mond.
-Stellát tegnap meglőtték.Mielőtt megkérdezed,sajnos nem élte túl.-hajtotta le barna fejét.Egy percre fel se fogtam.Miután,azért sikerült ,nagy fájdalom terjedt szét a testemben.
-Zayn ne viccelj velem.Ez nem humoros.Mond,hogy nem igaz.Kérlek.Srácok ne hülyéskedjetek velem.-sírtam
-Kicsim nem viccelek.Tegnap éjjel történt.-magyarázta.
-Dee,de délelőtt még vigyorogva rontott be.Nem halhatott meg.Ő Stella.Neki sosincs baja.Erős lány.Nem vagytok poénosak.Azt akarom,hogy mosolyogva öleljen meg,és szívassa az embereket.-vergődtem az ágyon.Vertem mindent.
-Nyugi babám.Nyugi.-ölelt át a barátom
-Hogy vagytok ilyen lazák?-ripakodtam rájuk.-itt álltok,mintha annyi bajotok lenne,hogy álmosak vagytok.-néztem összeszűkített szemekkel.-Stellát akarom.-ütögettem Zaynt.Nem szándékosan bántottam,viszont ő volt a legközelebb.
-Szívem.-simogatott a fiú.Karjaiban megnyugvásra leltem.Bár sírtam,már rendesen lélegeztem.És,akkor beugrott egy arc.
-Hol van Niall?Ha,itt nincs,csak otthon lehet.Egyedül van?
-Igen.Kikészült.
-Menjetek haza.-sürgettem őket.-Nehogy kárt tegyen magában.
-Én maradok.-puszilt a hajamba a fiú.
-Rendben.-szipogtam higgadtan.-Anyuék tudják ?
-Max a TV-ből.

Külső szemszög:
A srácok hazaindultak,hogy megnézzék barátjukat,de arra egyedül Perrie gondolt,hogy az apuka is megtudja.Ők a Televízióból értesültek a tragédiáról.Ők reggel korán keltek ,ahogy minden reggel?bekapcsolják a látó készüléket.Vidáman keltek,de a napi tragédia,elrontotta hangulatukat.Sírva fakadtak.
-Nem teheti ezt velünk.Mi az hogy meghalt?..........

Eközben otthon.
A fiúk és lányok sietnek haza a közös lakásba.Már minden rosszat elképzeltek,amit barátjuk megtehetett magával.Pedig mikor belépnek a házban,azon belül az étkező/konyhába ennyit látnak:a szürke pulton a fehér laptop helyezkedik el,melyen egy nyári videó megy.A szőke ír srác,haját fogva,könyökölve nézi.
-Niall,ne told a kamerát az arcomba.Niall,ne a mellemre,se a seggemre.-nevet a fiú számára csilingelő hangú lány.
-Azt mondtad nem hagysz el.-tépkedi kócos,most is csillogó haját.
-Puffancs ez nem vicces.
-Mégis nevetsz.Akkor miért?
-Mert...mert,csak.
-Nyerteeem.-kiállt fel a videóban szereplő "gyermek"  .A többiek a háta mögé lopóztak és onnan folytatják tovább.-Egy utolsót tolom a pofidba.Mond,hogy mit érzel!
-Szeretlek.-artikuláltan ejti a szavakat.
-Én is kicsim.-megörökítik a csókjukat.Ekkor a leányzó ügyesen kiveszi a barátja kezéből a felvevő készüléket.-Örökre?
-Örökre.
-Megígéred?
-Megígérem
-Megígérted! 

*Temetés napja*
A temetés Magyarországon történik.Stella szülőhelyén.Niall,Stella anyukája,és apukája szervezték az egészet.1 héttel a tragédia utánra.Az idő hideg,nyirkos.A szél erősen fúj,jelezve az emberek lelki állapotát.Az angliai barátok tegnap érkeztek.Mr.Horan 4 napja,csodálhatja a magyar tájat.Senkinek nem nyilatkozik,autó-grammot se ad.Egyedül van.Neki a szívét ma veszik el végleg.Délelőtt 11 óra van.1 óra múlva kezdetét veszi a pokol.A fiú gondosan megfürdik nem akar megjelenni,és tiszteletét róni,hogy úgy néz ki,mint egy drogos.Fekete öltönyt,fehér inget rakott ki neki az anyukája.Minden tisztálkodási és öltözködési gondját elvégezte,már csak a gallérját igazgatja,mikor megjelenik anyukája.
-Felkészültél?-kérdezi
-Erre fel lehet?-válaszolja kérdőn és fájdalmasan.
-Nem.-simítja meg Maura fia vállát.-Ki fogod bírni?
-Sírás nélkül nem.De azt hiszem igen.
-Meg van a beszéded?
-Nem.Fejből,vagyis inkább szívből.Anyu,ezen valaha túl teszem magam?
-Teljesen soha,de idővel a fájdalom enyhülni fog.Lesz másik lánya,kit szeretni fogsz!Ő,viszont örökre a szívedben marad.
-Én nem akarok mást.Őt szeretném.
-Tudom drágám,tudom-ölelte magához legkisebb fiát.A kis szőke gyermek erősen szorította anyukáját.Félt,hogy őt is elveszti.Azt ténylegesen nem bírná ki.
-Indulunk.-kukucskált be Ádám (Stella testvére) a szobába.Arca nyúzott,szemei szomorúan csillogtak.
Mint,mindenkinek a családban.Egy kocsit fogtak be az utazásra.Ádám vezetett,az anyós ülést elfoglalta,a barátnője,mögötte,S anyukája,mellette Niall,és utolsónak Maura.Stella anyuja,fájdalmas mosollyal megszorította a fiú kezét.Aki viszonozta e kedves pillantást.
Direkt ők érkeztek utoljára.
Nem voltak hajlandóak semmit hallani,az emberektől.Elsőnek az anyuka,a fia,és a barátnő vonultak.Utánuk érkezetek külön járművel Apuka,az élettárs,és a nő gyerekei.Őket követően:Niall és Maura.A tömegből szőke fürtjei lógtak ki.A távoli ismerősök,összesúgtak a fiú háta mögött.A család és a közeli barátok,az első sorban kaptak helyet.Horanke Anna mellé került,aki lehajtott fejjel fogadta.
-Niall.-szólalt meg pár perc múlva a lány
-Igen?
-Hogy fogják megérteni,ha beszédet mondasz?
-Alíz fordít(Stella testvérének a barátnője.)
-Értem.-továbbá nem fecsegtek.A beszéd hamarosan kezdetét vette.Annuska készségesen angolra tette a szöveget.
-Ma elbúcsúzunk egy fontos személytől,Dach Stellától.

Niall szemszöge:
Furcsa,volt a rendes magyar magyar nevét hallani. Belekezdett mondókájába,szívem ezerszer gyorsabban vert,a fájdalomtól.
-Sajnos Isten elvette tőlünk,pedig ő egy szerető testvér,barát,társ volt.17 élet évet élt.12 éves korában úszni kezdett,és jelentős sikereket ért el.16 éves korában találkozott utolsó szerelmével az ír származású Niall Horannel.Mellette meglelte a lelki békét,és majdnem 1 évet töltöttek együtt.Az emberek vidám lánynak ismerték meg.-eközben képek mentek a vetítőn,gyermekkorától,mostanáig.Olyan is megjelent,ahol bandzsít.Férfi létemre,nem féltem megkönnyezni.A bácsi még mondott pár dolgot,de nem igazán tudtam oda figyelni.Egyedül a nevemre,mikor kihívott,hogy tartsam meg búcsúztató beszédem.Mindenki úgy gondolta,én mindent elmondhatok róla.Mivel eléggé jól megismertem.Felálltam helyemről,és kezemet tördelve kivonultam.Eddig lehajtott fejemet,a közönségre emeltem.Most,nem azokat a vidám arcokat kell látnom,amit minden egyes fellépésemkor.Mindenki gyászba borulva,sírva tartózkodott itt.Megköszörültem a torkom.
-Köszöntök,mindenkit ezen a szörnyű napon.Sajnálom,hogy fordító kell a beszédemhez,de nem gondoltam volna,hogy ilyen hamar meg kéne tanulnom magyarul.Stella.Mikor,megismertem,már elvarázsolt a barátságosságával,kedvességével és a belőle áradó szeretettel.Kisfiús rajongást tápláltam iránta.Mikor összejöttünk,én voltam a legboldogabb ember a világon.Ő volt a legjobb barátnő,eddigi életembe,és ő is marad.Igen,veszekedtünk!Melyik kapcsolatban nem?
Soha,nem féltékenykedtünk,bíztunk a másikban.Benne egy megértő társra találtam.Hogy mondhatom ezt,mikor ilyen fiatal vagyok,más országban laktunk,és más nyelvet hívtunk anyanyelvnek?Könnyen.Megértett engem.Azt is ,hogy a munkám miatt utazok,így nem kedvem szerint ugrálok át hozzá.Nem nyafizott.Nem használt ki.Kívánsága kevés volt,azok is apróságok.Talán,egy nagyot tudnék említeni.Repüljek Amerikából ide,a versenyére.
Ő az a lány,akire az emberek büszkék lehetnek.Szerintem a szülei,egyetértenek velem.Segítőkész,védelmező,szerethető.Ezzel a 3 szóval tudnám jellemezni. Lehet,hogy voltak rossz napjai,kinek nem?
Most,azt gondolják azért fényezem őt,mert elvakított szerelem és a kötelesség beszél belőlem.Badarság.Így gondolom.Ha,megkérdeznék:van-e rossz tulajdonsága?Elgondolkoznék,de rávágnám :nem.Ettől függetlenül nem volt tökéletes.Hibái neki is voltak.Követett el bakikat.Tudják eleinte azt hittem:hazudott nekem.Azt mondta:Soha nem hagyna el,nem tudna.Az első pár napban folyton ez járt a fejemben:Nem mondott igazat!Hazudott nekem.Itt hagyott egyedül.Szenvedtetni akart.
DE NEM.
Nem hagyott el.Jelenleg is velem van..A szívemben.Igaz,elvitte az egyik darabját,viszont a megmaradt részébe befészkelődött és onnan SOHA senki nem törli ki,mert az életem része marad.Örökké.Szeretlek Dach Stella.-azt vettem észre könnyeim még jobban potyognak és állam alá lecsúsznak.A közelemben lévőkön is azt láttam,hogy túlságosan a zsebkendőjükbe temetkeztek bele. A fordítóm is a végét,alig bírta végig mondani.Belefulladt könnyeibe.-Köszönöm.-ezt az egyet kitudtam ejteni.A koporsót végig simítva,vissza fáradtam a helyemre.Feleslegesen.Fel kellett állni.Elérkezett,a végső út.Két hatalmas feketébe öltözött izomagyú férfi,megfogta két oldalról,és harangozva elkezdték kivinni.Mi az elsők között értünk ki a helyiségből.A két izom mögött haladtunk,miközben édesanyám kezét szorongattam.Ő se fogta vissza érzelmeit.A előre kiásott sírt álltuk körbe,még utolsó pár szót elmondták,és elkezdték leengedni.Oldalra pillantottam,ahol Zayn fogta Perriet,hogy össze ne essen.A lány arca,most különösen sápadtnak látszott.Eleanor és Danielle,egy fokkal jobban néztek ki.Mellettük megpillantottam Harryt,aki egy igazi roncsként volt látható.Arca fehér,mint a fal,göndör fürtjei,összevissza álltak.Szemeim vissza vezettem a helyre,ahova kell.Addigra végérvényesen lekerült.Pár,ember köztük én is rádobtunk egy virágszálat.Kezemet továbbra sem mondhattam üresnek.Az a bizonyos karkötőt szorítottam erősen.Miután a földet ráhantolták,valóságossá vált az egész: nem láthatom többé.Az emberek koszorúikat,virágcsokrait rá tették a sírra.Ezt követően,mi beálltunk egy kis csoportba,ahova az emberek arcukon őszinte szomorúsággal,jöttek részvétet kívánni.Egy páran,angolul nagy nehezen kinyögték nekem,amit megértettem.A vége felé,már olyanokkal találkoztam,akikkel váltottam is pár szót.A legvégén, 7 ismerős arcot véltem felfedezni a közelemben.
-Részvétünk.
-Köszönöm.-vissza kellett tartanom sós vízcseppjeimet.Tudták,hogy még vannak,a szülők akikkel beszélnem kell.
-A kocsinál találkozunk.-veregetettek hátba.
Ebbe a pillanatban felém fordultak,vöröslő látószervekkel.
-Köszönjük Niall,hogy segítettél.Szívesen látunk bármikor.Oké?
-Nem kell köszönetet mondani,ő a barátnőm volt,megérdemelte a tisztességes lezárást.És Rendben.
-Jössz?-fordultak hátra,mikor észrevették,én nem mozdulok.
-Még egy picit maradok.Nem gond?
-Nem.-melegen elmosolyodtak és folytatták útjukat.Egyedül maradtam.Vagyis,csak azt hittem.
-Részvétem.-szólalt meg a semmiből egy sírós hang.Felismertem a nőt.
-Köszönöm.Hogy vagy?-kérdeztem Annát.
-Szarul.Te?
-Összetörten.
-Elhiszem.Szép beszéd volt.Tudod,minden szó igaz volt rá.
-Köszi.Tudod,mikor a rendőrség felhívott,hogy a 2 tettes feladta magát.Egyrészről megkönnyebbültség futott át rajtam,másrészről.Óriási düh.Bevitettem magam,a szemükbe akartam nézni.Mit éreznek.Nehézkesen engedtek be hozzájuk,hisz látszott rajtam a méreg,de kiharcoltam.Amikor szembe ültem velük első kérdésem:"Mit éreztek?" Tudod mit mondtak?
-Mit?
-Mocskosul,szégyenkezve.Sajnálják az egészet.Tényleg restellték.
-Mit válaszoltál?
-Sajnálhatják is.Megöltek egy fiatal lányt.Előtte állt az élet.Ők meg elvették tőle. Kicsit megenyhültem azért.-megsimogatta a vállam.De,rájött mire gondolok,vagy észrevette az arckifejezésemből.Egyedül lét kell egy pár percre.Ezt,megadta nekem.Rámeredtem a táblára. 1995-2012 K****ott 17 év.(bocsika,ezt egy filmből vettem)Ennyit élhetett.Nem kaphatott többet,szegény lány.A láncot megpusziltam,és rájöttem.Egyedül maradtam
Örökre.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Niall-rázogatta valaki fehér testem- Édesem.Kelj már fel-a hang kétségbeesetten szólítgatott.Nagyon édesnek éreztem számomra.Ezért,tengerkék szemeit kinyitásra kényszerítettem.Egy gyönyörű,de annál aggódóbb arcot láttam meg.
-Már félórája rázogatlak.-a számot hallva meglepődöttség ült ki orcámra.-Miért sírsz?-ekkor vettem észre,hogy könnycseppek folynak le,a nyakamra.Mikor,felfogtam a dolgokat,a nőt erősen magamhoz szorítottam,és hátát kezdtem simogatni.
-Egy szörnyű álom.Nagyon szörnyű.
-Miről szól?-karolt át.
-Egy 17 éves lány halála.Ugye soha nem hagysz el?-tettem fel a kérdést hirtelen.
-Soha.-rázta a fejét határozottan.
-Szeretlek kicsim!
-Én is téged!

A lány aki, Niallt ébresztette fel lánykori nevén Dach Stellának hívják.21 éves,és jelenlegi neve Mrs.Horan! 

Vége 

Hát öhhm az előző jobb lett szerintem!Sajnos ez most ilyen lett.Bár a másikat több napig gépeltem,így talán jobban tudtam fogalmazgatni. Mindenki szenvedett nekem,ezért a dolgok jóra fordultak :D Csók puszi csajok Xx Ré

u.i:Pls hagyj kommit,ha olvastad.