29.rész Egy kis "baleset" túl reagálása.

A rész,mindjárt jön,de előtte egy kérdés: Találtam egy nagyon jó képet a szereplőre,és azt szeretném tudni,hogy lecseréljem, vagy ne???? Mert,nekem oly mindegy,deeeee HA valaki olvassa a történetem,az nem tudom,hogy van vele.Kérlek komiba írd meg!!!!Azért képet teszek ki:

Ja és az előz szereplő az a szerelőknél van..

Most pedig a rész :

1 hete járunk,az új suliba.Mindenkivel jól kijövünk.Csak,a pláza cicákkal nem.Próbálják,megkeseríteni az életem.Sarah,nem érdekli őket.Szegény,ha kiderül,hogy együtt van Edwarrdal,neki se lesz jobb helyzete.
Ma is,tesi órán a salakon futottunk,ami alapból csúszós,a sok eső miatt.Jött Amber(ige,így hívják.),és akkorát lökött rajtam,hogy elestem,plusz gurultam pár métert.Előadta,a nem direkt sztorit,bűnbánó nézéssel.A tanár egyből bevette.A lábam,kicsit fájt.Beküldtek az öltözőbe.A mai órát,nem kell befejeznem.Barátnőm bekísért.Míg,én lemostam magamról a koszt,ő telefonált valakinek.Visszamentem,rákérdeztem.
      -Kivel duncsiztál?
      -Csak,szóltam Louisnak.
      -Mi van??Minek????Nincs semmi bajom.Mit mondott??-kértem számon.Apró sebek,nem nagy cucc.
      -Mert!-hát ezt megmondta...-Azt,nem sokára itt van.Rendesen megijedt.Ááááá,kicsit sincs.....-A térded vérzik-nem is vettem észre.-A könyököd is,a bokád szintúgy,jaaa és van egy seb a homlokodon.
      -Jól van na!!Nekem,nem nagy dolog.
      -Azt,gondoltam!Emlékszel,9 éves(ááá matektanárom kedvenc száma.szerk.megj.)korodban eltörted a karod. Neked,az is,karcolás volt.Akkor,mi a nagy dolog??
      -Igen,emlékszem.Hát,nem veszem őket komolyan.Bárkivel,megtörténhet.Amúgy,meg vannak rosszabb.
      -Teeeee.-ölelt meg.
10 perc alatt,felöltöztem.Pont,akkor érkezett Luuuu.Berontott!
       -Úristeeen!Kicsim!!Jól vagy???.ölelt szorosan.
       -Hát,ha megfojtasz.Nem igazán.De,semmi bajom.Pár karcolás az egész.
       -Karcolás????Nézd,meg a sebeket.
       -Fáj a bokája.-mondta Sarah.Én,"megöllek" nézéssel tekintettem rá.
       -Ezt,eddig miért nem mondtad??
       -Egy:most jöttél meg.Kettő:nem fontos.
       -Ő,ilyen.Kiskorában,eltörte a kezét.Ennyit mondott rá:"Ez,csak karcolás"-idézte szavaim.Húú,milyen memória.
       -Butuskám!!!Téged,ápolni kell.Viszlek haza.
       -Felesleges.
       -De-de.Megbeszélem az osztályfőnököddel.Szedd össze  a cuccaid
       -De.....-belevágott.
       -Nincs de!-jelentette ki.
5 perc múlva
       -Letudva.Mehetünk???
       -Minek???Mondtam,hogy nincs bajom.
       -Van.Gyere.-felkapott az ölébe.
       -Erre,meg végképp-
       -Boka!nem is örülsz,hogy a kezeim közt vagy,és én ápollak egész nap??
       -Örülök,csak túl reagálod.
       -Lehet!Tudod,féltelek.....
       -Elhiszem!-szóltam közbe.
       -Fontos vagy,asszony!
       -Oké,oké.Héééé!!Asszony???
       -Igeen!ASSZONY!
       -De jó kedve van valakinek.
       -A tudat feldob,hogy a kezeim között fekszel és egész nap ápollak.
       -Ajjajj!nehéz ügyed lesz!!nem vagyok,olyan típus,hogy szereti kiszolgáltatni magát.Egyszer-kétszer mégis elfogadom.Akkor,szörnyű vagyok.
       -Miért???
       -Nem lesz szabad perced.Mindig van valami kínom.
       -Előre félek.
       -OLYAT,viszont neeeem.
       -Óóóóó-
Louis,hazavitt.lefektette az ágyba és beállt nővérnek.Elszórakoztam rajta.Kitaláltam neki,olyan feladatokat.A füle ketté állt.Ő vállalta el.Következményekkel is meglettek.Később,leadták,Louis,hogy visz ki a suliból.meg,mi történt .Áhhh,ekkora felhajtást