40.rész Ismerkedés....

Madison szemszöge:

Nagyban aludtam,mikor valaki rám vetette magát.Kinyitottam fáradt szemeimet.
       -Samantha???
       -Szia hugicaaaa!!-mosolygott.
       -Ne máááááár Sam!!!-futott be Sarah.-Miért nem vártál meg???
       -Jól van na!!Bocsánaaat!-nézett boci szemekkel.
       -Te!-csapta meg lágyan.
       -Miről van szó??-kérdeztem.
       -Egyszerre akartunk felkelteni,de a nővérkéd türelmetlen.
       -Tudok róla!Am' miért is??
       -Fogalmunk sincs.Ja,lent van Louis .
       -Jók vagytok!Mit csinált itt,ilyen korán??Hisz,még 7 óra van.
       -Kérdezd meg őt.
Lebbalagtam a lépcsőn.Tényleg ott terpeszkedett.
       -Szia répuskám!
       -Asszony!!
       -Mit keresel,itt ilyen hamar??
       -Hát,anyáék megakarnak ismerni.És,ma kéne mennünk.Jaaa,ott is alszunk.Tehát,hozz ruhát.
       -Oké!De,ezt mikor közölték veled??
       -Tegnap reggel.-nézett félve.
       -MI??Szólni nehéz??????
       -Elfelejtettem.-kiskutya szemek.-Nagyon haragszol?
       -Nemmmm!Picit,azért mégis,mert nem tudtam elkészülni.Tényleg!Mikor,indulunk???
       -Ööööö.........30 perc múlva.
       -Tessék????????
       -Izzzé!-nem tudott,mit mondani,ezért terelt.-Siess!
       -Szombat van,vasárnap jövünk??
       -Nem!A jövő hét végén.
       -Igen??
       -Igen bogaram,öltözz,készülődj!!
       -Fél óra!Max!!
Felfutottam a lépcsőn.Gyorsan lefürödtem.Alap sminket dobtam magamra.Szépen öltöztem,vagyis,csőnadrág,egy Angry birdsös póló,és balerina cipő.Utazó táskámba belepakoltam a ruhákat.Azért,megnéztem mit teszek bele.Kész is!Lerobogtam.
       -Indulhatunk??
       -De,jó!20 perc alatt végeztél.
       -Siettem.Induljunk.
       -Várj!reggeliztél??
       -Nem.
       -Addig,nem megyünk el.
       -Deeee.Útközben úgyis megállunk.
       -Neeeem.
       -Luuuu!Létszíves!!-könyörögtem.
       -Okééé.Meggyőztél.
Az út gyorsan telt.Nem sokat beszélgettünk,túl feszült voltam.Mielőtt,megérkeztünk,megszólaltam.
       -Lou!
       -Igen??
       -Félek.
       -Mitől??-értetetlenül nézett egy pillanatra rám,majd vissza az útra.
       -Mi van ha nem kedvelnek??
       -Butaságokat beszélsz!Természetesen szeretni fognak,ahogy én!
       -Attól még izgulok.
       -Nem kell.Megérkeztünk.
Nőtt,az idegesség.Kiszálltunk.A barátom összekulcsolta,kezeinket.Kinyitotta,a bejárati ajtót.
       -Megjöttünk!!.-kiáltotta el magát.
Fentről lábdobogásokat hallotta.A konyhából is.
       -Louis kisfiam!!!
       -Anya!!-ölelte meg.-Apa!-őt is.
       -Annyira,hiányoztál nekünk.
       -Ti is nekem.
       -Jouisss.-mondta két egyforma kis lány.-Louis-fojtatta két nagyobb.
       -Lányok.-megpuszilta mind a négyet.
       -Fiam!Nem mutatnád be a barátnőd??
       -Apa,anya.Ő itt Madison Logan.
       -Jó napot Mr. és Mrs. Tomlinson-mielőtt megszólalhattak volna,az egyik lány közbe szólt.
       -Bátyus!Tényleg ő a bajátnőd??Nagyon szép!-elpirultam.
       -Igen Daisy.Ő!-vigyorgott.
       -Madison mondani akartam.Ne magázz.Tegezz nyugodtan.Amúgy,örülök,hogy találkoztunk.
       -Rendben.-mosolyogtam.-Szintúgy.
       -Na!Ne álljatok az ajtóban.Üljetek már le.Hozok teát.
       -Gyere Mad.
       -Oké.-elkezdtünk beszélgetni.Nagyon aranyos mindenki.Lou,olyan cukin bánik a kisebbekkel,de a nagyobbak se maradnak ki.
       -Megyek,elkezdek vacsorát főzni.Soká lesz még kész.-szólt az anyuja.
       -Segítsek??,
       -Jajj,nem akarlak ezzel terhelni
       -Ez,nem az.Szívesen  teszem
       -Akkor,elfogadom.
Bementünk.Johhanát közelebbről megismertem.A főzés fecsegéssel telt,Meg is lepődött,hogy sok répás kaját tudok csinálni.Elmeséltem miért.Egy óra után,Daisy jött be.Engem hívott.
       -Madiii.Jössz velünk játszani??
       -Ha,anyukádnak nem baj,hogy itt hagyom.
       -Menj csak.-mosolygott.
       -Na gyere!Manó.Induljunk.
Felmásztunk a lépcsőn a szobába.Mind a négyen ott voltak,kivéve Louist.Lotti épp laptopozott.Felicitie őt nézte.Phoebe jött oda hozzánk,hogy kezdjük.
       -Oké.És a bátyátok hol van??
       -Apának segít.-Lottie válaszolt,közben mosolygott.
       -Naaaaa,kezdjüüük.-nyavalygott
       -Rendbeeeeen.
Jól elvoltunk.Nem tudom,mennyi idő telhetett el,szerintem sok.Ennyit,hallottam:
       -Lányok,vacsora!!!
       -Megyünk.Madi!-Lottie
       -Induljunk.
       -Oké.-4 egyszerre.
       -Madison!Leviszel a hátadon??-kérdezte Felicitie.
       -Felicit.Nehéz vagy te már!-Lott.
       -Óóó,mindegy most az egyszer megteszem.Ugorj.-akkorát lendült,hogy hasra estem.-a 3 lány hangos röhögésbe kezdett.
       -Mad ez hatalmas!Kicsit,se vagy szerencsétlen.
       -Jól van naaa!Sose tagadtam,hogy ügyetlen vagyok.Feli nincs baj??
       -Ahaaaa,emberre estem.
       -Akkor:3,2,1.-rendesen elkaptam a lábát,így letudtunk menni.De,a csajok még mindig röhögtek.
       -Mi,volt ez az előbbi puffanás,utána meg a hangos kacaj??-kérdezte Mark,miután szemük elé kerültünk.
       -Dobtam egy hasast és,olyan viccesre sikeredett,hogy a lányok kinevettek.
       -Jól vagy?-rémüldözött a barátom.
       -Természetesen."Kicsit"ügyetlen vagyok.-mutattam idézőjelet a kicsinyítő szónál.
       -Madison,te miért cipeled azt a sózsákot??
       -Gondoltam,ez egyszer lehozom.
       -Óóóó,rá fog téged még venni erre.-mosolygott az apuka.
       -Eddünk!!-szólalt meg Daisy.
       -Igeeen-mondta az összes gyerek,plusz Lou is.
       -Le,se tagadhatnátok egymást.-vetettem oda.
       -Az biztos-nevettek a szülők.
A kaja fantasztikus volt.A desszert répa palacsinta lett.Louis haza érkezése alkalmából.
       -Köszönöm szépen.Isteni vacsit csináltál.-befejeztem.
       -Biztos nem kérsz többet??
       -Teljesen.ha,nem probléma felhívom anyáékat.Ma felőlem se sokat hallottak.
       -Persze.Menjél.
       -Maggy!Mikor,végeztél játszol velünk újból.
       -Igen.De,előtte segítek rendet rakni.
       -Hagyjad!Így,is eleget segítettél.
       -Attól még,szívesen.....-belevágott.
       -Nem,nem!Talán,holnap.
       -Tutira??
       -Igen!Amúgy is,fáradt lehetsz.Korán kelés + a lányok lefárasztottak.
       -Oké.
Kivonultam.Tárcsáztam anyu számát.Párat csörgött,majd felvette és kihangosította.Örültek a hívásomnak.Beszélgettem velük.Pont letettem,a lányok letámadtak.Már majdnem elkezdtük,amit befejeztük,de a lánykáknak fürdés idő jött.Elszomorodtak,ezért megígértem kapnak esti mesét.Amíg,ők pancsoltak én beballagtam a Louis szobájába,ahol aludni fogok.Igen,a szülői házban is együtt szunyókálunk.Elsőnek vendégszobát kaptam volna,csak a csíkos pólós király kijelentette:Minek???Elég öregek vagyunk,hogy együtt pihizzünk este. Azt,megkaptuk ne legyünk hangosak.Úúú,erre lehajtottam a fejem,mivel olyan vörös lett,mint a paradicsom.Ezzel,a gondolattal léptem be.Az ágyán feküdt,olvasott a neten.
      -Szia.-köszöntem.
      -Szia.-felnézett a gépről.-rég láttalak.Ma,nem beszéltünk.Csak,reggel.Ellopnak a lányok.
      -Igen.Sok ideje történt az is.Dehogy lopnak.Tőled,nem tudnak.
      -Ajánlom!!!Nem hagyom.Am' látod én mondtam,hogy szeretni fognak.Eddig,egyik barátnőmet nem kedvelték ennyire,mint téged.Se anyáék, se a lányok.Apával beszéltem.Szimpatikus vagy a számára.Anyu áradozik rólad.A húgaim nővérüknek tekintenek.-meglepődtem.
     -Ez igaz??-hüledeztem.
     -Kimentél Mandyvel beszélni.Ezt akkor mondták,meg ,amikor apának segítettem.
     -Jajj,ennek nagyon örülök.-megcsókoltam.
     -Hiányzott,a szád.-most ő jött.
     -Nekem viszont.-csókcsatánkat D zavarta.
     -Maggyi!!Akkor,olvasol mesét??
     -Persze!Egy pillanat.Addig,sipirc a szobádba.
     -Ő,kedvel a legjobban.-vigyorgott.
     -Megyek,nem soká jövök.-puszit kapott.
     -E' mi ??
     -Később-kacsintottam.
Nem sokat meséltem.Kifeküdtek.Teljesen kimerültek.Halkan letettem a könyvet,puszit osztottam.Leoltottam a lámpát.Lábujjhegyen kisétáltam.Útközbe összefutottam Johannával.
     -Elaludtak??
     -Igen.
     -Köszönöm.
     -Mit??-nagyokat bámultam.
     -Ennyit,segítesz.Amúgy,ma találkoztunk először,de olyan,mintha évek óta ismernélek.Ne tekintsd magad vendégnek.Érezd otthon magad.A kisfiam jól választott.Szerencsére,nem lett ízlésficama.
     -Tehát kedveltek??
     -Jajj,hát persze,Ilyen lányt nem lehet nem szeretni.A lányaim egyszerűen imádnak.Ahogy,mi is.Na,de hagylak menni.Louis biztos hiányol.Jó éjt.Ja,és tudjátok halkan plusz ne hagyjátok ki...!Szeretnék várni a nagymamásggal.Pár év múlva jöhet.
     -Öhh....öhm....oké.....-belepirultam.Erre felnevetett.-Jó éjszakát.-Beléptem az ajtón,égő fejjel.-Ez cikiii.
     -Mi??-kérdezte a laptop előtt görnyedő srác.
     -Anyukád,azt üzeni halkan plusz még nem akar nagymama lenni.-felröhögött.
     -Jujjjj.-vigyorgott.-Mást??
     -Kedvelnek,röviden és,hogy jól választottál.
     -Tudok róla.Mondtam.
     -Öhhh...-megöleltem.-Megyek fürödni.
     -Elkísérlek.
     -Egyedül,is megoldom.
     -Nem baj.-a mosoly lenem hervadt.
     -Te!!Na,gyere.
Letusoltunk,semmi egyéb nem történt.Bebújtam,a pihe-puha ágyba.
     -Jó éjt kicsim!!-megpuszilt.
     -Neked is.-hozzábújtam.
A  tudat,hogy a Tomlinson család szeret.Boldoggá tett.