43.rész Játékos nap.

Reggel,későn keltem.Hosszú éjszaka volt.Úhh.....Tehát,felpattantam A mellettem fekvő ember,nagyban aludt.Gyorsan felkaptam,valami ruhaszerűséget.Besétáltam a fürdőszobába.A tükröt látva elszörnyedtem.Beálltam a zuhany alá,felfrissítettem magam.Tisztálkodási dolgaimat elvégeztem,Kerestem ruhát.Fehér csőnadrág,háromnegyedes ujjú felsőt és tornacsukát.Levánszorogtam a lépcsőn.
           -Jó reggelt.
           -Inkább délutánt.-mosolygott Johanna.
           -Hány óra van?
           -13:02.
           -Már?-kidülledtek a szemeim.
           -Igen!Akkor,jó lehetett a buli,ha ennyire bealudtatok.
           -Aha!Az,embereket haza kellett paterolni.Maguktól nem akartak menni.
           -Jól tettétek.Szép rend fogadott.Köszönöm.
           -Ugyan-legyintettem.-Alap dolog.
           -Nem az!Milyen rumli várna.
           -Mi partyztunk,ne te tegyél rendet.
           -Na,erre nem tudok,mit mondani.Tényleg,az édes kis fiam jól leitta magát??
           -Ahaaa!Félre értés is lett belőle!
           -Mi????
           -Szegényke,olyan piás állapotba került,hogy azt se vette észre,hogy egy csaj ül az ölébe,aki nem én vagyok.Utána,meg ereje se volt elküldeni.Majd,a "lány" közel hajolt hozzá,azt meg már nem akartam végignézni,kitudja mit tervezett.Kimentem a kertbe,ő valahogy tudomást szerzett erről,követett.Megbeszéltünk mindent,azóta semmi probléma sincs.
           -Ha,lejön az a gyerek leütöm,a serpenyőmmel!!!Alkohol elvonást is tartani kell nála.De,amúgy azokban az esetekben iszik rengeteget,mikor valaminek örül,vagy ünnepel.
           -Nem kell,megtenned.Bár,jót röhögnék rajta.Akkor,csuda jó kedve ,vagy valamit nagyon ünnepelt.
           -Én tudom mit.
           -Na??,
           -A-a!!! Gondolkozz.
           -Óóóó!
           -Lehet,tőle megtudod.Tényleg,nem akar felkelni?
           -Nem tudom.Többiek??
           -Két lány játszik,másik kettő pedig tv-t néz fent.
           -Értem.Jó idő van.Nincs kedvük játszira menni??
           -Bizony,az van.Tudom,van kedvük.Ha,nem baj?
           -Örömmel.Szólok Lounak.
           -Rendben.
Felbaktattam.Benyitottam a szobába.Ugyanúgy aludt.Kicsit vártam,addig összeszedtem az eldobált cuccokat.Szerencsére,mire végeztem felkelt.
           -Szia,szívem!
           -Szia!Öltözz!
           -Miért??
           -Megyünk,a játszótérre.
           -Minek??
           -Visszük a lányokat.
           -Oké!Viszont,előtte reggeli puszit kérek.
           -Délután van édesem.
           -Az,nem számít.
           -Jól van.-egy szenvedélyes forró csókot adtam puha szájára.-Készülődj!!!
           -Igenis mester.
Gyorsan megtisztálkodott.Ezt követően,felvett magára:nadrágot,felsőt cipőt.Szóltunk,a két lánykának,akik nagy lelkesedéssel fogadták hírűnket. Tehát,kézen fogtuk őket.Középen álltak,mi meg a két szélén.Így,indultunk el.Az utcán,páran megnéztek minket.Köztük tizenévesek,akik biztos felismerték egyik kedvencünket.Voltak,öregebbek.Szerintem,az hitték,korán kezdtük a gyerekvállalást.Mázlinkra,nem állítottak le,vagyis hamar megérkeztünk a célhoz.A picik,csillogó szemmel nézték.
          -Menjünk,hintázni!Maggy,meglöksz minket?-kérdezte Daisy
          -Persze. -válaszoltam-Louis ülj le a padra.
          -Menjünk.A védén elfodlalják.-elkezdtek maguk után húzni.
Elvoltak ezen a játékszeren.Azért,egy idő után,hány inger jelentkezett.
          -Magy!Segítesz választani??
          -Libikóka!Épp,senki nem pihenteti a popsiját ott.
          -Jó.-kiáltottak fel.Futottak.
          -Ne szaladjatok!Elestek.-abbahagyták.Lecsüccsentem a padra.Lu megszólalt.
          -Jó anya lennél.-mosolygott.
          -Te meg apa.Látom,milyen jól bánsz a húgaiddal.
          -Szeretem a gyerekeket.Nekünk,mikor lesz??-lesokkolódtam.-Valami rosszat mondtam?
          -Nem,csak meglepődtem.Tőlem szeretnél?
          -Még szép!Na??
          -De jóóóó.-arcomon hatalmas vigyor alakult-Most.
          -Igen???
          -Neeem!Elsőnek leérettségizek.Pár év múlva.Túl fiatalok vagyunk.
          -Okééé.Megértem.
          -Jouiiiis!Felteszel minket a libikókája??
          -Persze.
Jajj,milyen cukik.Elképzeltem,hogy miként fog a miénkkel törődni.E közben oda billegtem hozzájuk.
          -Lányok!Csúszdázzunk.Én is megyek veletek.
          -Jujj,de szupi!!-kiáltottak fel.-Menjünk.-bólintottam.Felmásztam,bár nem lehetne.Az egyiket ölembe vettem.Lecsúsztunk.Újból felmentem,jött a következő
          -Még,még.Olyan,jó.
          -Rendben nevettem.
Kb.20-szor megcsináltuk,mikor megszólaltam.
          -Áhh,én már elfáradtam.Nem unjátok??
          -Öjed vad??Mi nem!
          -Hát,idősebb,mint ti,de nem vagyok vén.Annak,örülök.Viszont,van egy jó ötletem.
          -Miiiiiiiiiii???
          -Együnk,sütit!!!
          -Jóóóóóó-3-an egyszerre.-Mért csat edett??
          -Vacsorázni is kell.
          -Óóóó.
          -Viszünk,haza is.
          -Tetszik az ötlet!Menjünk.
          -Igen!
Elballagtunk a cukrászda felé.Kikértük a sütiket.Ott,helyben fogyasztottuk.Azért,vettünk elvitelre is.A lányok,élvezettel ettek.Úgy,mint Louis.Komolyan,egy hatéveshez jobban hasonlít.Befejeztük.Elindultunk.Útközben,játszottunk.Ez ment nagy részben:"Sétálunk,sétálunk,egy kis dombra lecsücsülünk csüccs!." Fáradtan estünk be a házba.Mindannyian állva majd' elaludtunk.A nagyobbak tele voltak élettel.A kicsik,az újabb sütire felkeltek.Ebből,kihúztam magam.Felmentem a szobába.Anyáékkal nem beszéltem ma sem.Túlságosan kimerültem.Lefürödtem és befeküdtem az ágyba-Az álom manó seperc megtalált.Elaludtam.