53.rész Eset..(part 2)

Mandy szemszöge:

Ó Amerika.Nem akarok itt lenni.Nem azért ,mert utálom.Érzem,hogy rossz dolog történt.De,nem mehetek haza.Szar tárgyalás.Ezek,a gondolatok evés közben vannak.Csörög a telefonom.Megse nézem,hogy kihív,felkaptam.
   -Haló?-szóltam bele.
   -Szia Mandy.Louis vagyok.-elég félelem felkeltő hangja van.
   -Óó,heló Lou.Miért,hívsz?És,miért van rémült hangod?? -közben felálltam,hogy a mososgatóba vigyem,a tányérom.
   -Nem kertelek.Madit,most műtik.
   -Mi ??-a tál kiesett a kezemből.
   -Tűz,ütött ki az iskolában,ő meg bent ragadt.Sarah,szerencsére észrevette és addig pofázott az igazgatónak,míg ki nem hívták a mentőket is.Engem is riasztott.Mikor,oda értem,pont akkor hozták ki.Újra kellett éleszteni.-elcsuklott a hangja.-Most műtik.
  -Érte……Hazamegyünk.
  -Oké.-letette.Összerogytam.Üvöltöttem egyet.Sergio bejött.
  -Mand,mi tört el? Miért sírsz?
  -Madit……Műtik. Beragadt az égő iskolába.
  -Mi vaaaaan?? –ránéztem elég furcsa fejet vágott.
  -Igeen.Ennyit tudok.Louis,ebben a percben tette le.
  -Pakolj.Haza megyünk,a következő járattal.
  -Segíts felállni létszíves!
  -Oké.Várj,mi lesz a tárgyalással?
  -Rohadtul nem érdekel.Hívd fel őket.Én,addig foglalok jegyet.

Csörgettem.

  -Jó napot.Miben segíthetek??
  -2 jegyet,a következő Londonba tartó járatra.Mindegy,hogy van-e átszállás,csak ma érkezzen meg.
  -Sajnálom. Mára,az összes felszállást törölték.Nagy vihar készülődik.A holnap reggel 4 órásra tudok adni.
  -A francba.Mindegy. Akkor ,arra kérek 2-őt.A pénzt utalom.
  -Viszlát.
  -Serg.Mit,rendeztél?? 
  -Elnapolva!Te?
  -A mait ami menne,törölték.Holnap a hajnalival megyünk.
  -Hogy,az a……-fortyogott a dühtől.
  -Csomagljunk.-Ennyiből állt: bedobáltuk a ruhákat a bőröndbe.Nincs,türelmem,hajtogatni.
Kislányom hazamegyünk.

Louis szemszöge:

Hát,Mandy nem vette lazán.Bár,megértem.Én,se vagyok a toppon.A szülők,után szóltam Samnak,Nicolnnak.Amnek.Mindhárman úton vannak.A fiúk,hozzá Saraht.Megjöttek.
  -Szia.-üdvözöltek.
  -Sziasztok.
  -Helyzet?
  -Semmi.
  -Szülők?
  -Tudják.Jönnek.
  -Hogy vagy?
  -Szarul.Harry,letudnád,adni ezt a papírt a recepción?
  -Mi ez?
  -Kik látogathatják Madit.
  -Oké.
  -Köszönöm.-kijött egy doki.-Doktor úr. Mi van vele?
  -A fejét összevarrtuk. Valami oknál fogva,mi sem tudjuk,a szíve roncsolódott,a belső szervei sérültek.Emiatt,örüljenek,ha megéri a reggelt.-ekkor toppantak be a lányok.-Sajnálom.
  -Nem,a sajnálata kell.-ordítottam-Gyógyítsa meg.
  -Műtét közben,megint vissza kellett hoznunk.A szén-monoxidot nem tudjuk eltávolítani,csak egy kis részét.Most,távozok.A beteget mindjárt tolják.-eltűnt.Összerogytam.Nem halhat meg.A hajamat tépni kezdtem.
   -Nem,nem,nem ,ez nem történhet meg!! –felpillantottam.A többiek,sokkolódva nézték a falat.Kinyílt újból az ajtó.Az eszméletlen Madit „jött” ki rajta.Sok,gépre rá volt kötve.
  -Elnézést!Minek,ez a sok műszer?
  -Ezzel,figyeljük meg mindenét.És….ja semmi.-felhúztam szemöldököm,de nem próbálkoztam.Úgyse mondja el.
  -Köszönöm.Hova viszik??
  -Az intenzívre.
  -Oda,be lehet menni?
  -2 ember.Beöltözve.5 percre.-elment.A srácokhoz fordultam.
  -Ha,meghal utána megyek.-jelentettem ki.
  -Tomlinson te hülye vagy!!!! .-ordított Nici.
  -Mer???
  -Madi,ezt hallaná.Elsőnek:elsírná magát,másodjára meg eltörné a kezedet.
  -Nem érdekel.Megtörténik.Én,is megteszem.
  -Ennyire,nem bízol abban,hogy életben marad??Plusz,mi lenne velünk,a családoddal,a bandával??
  -Én,bízom.Ez,egy eshetőség.És,nem tudom.
  -Na,ez az.
  -Srácok.Szólok Edéknek is.Hisz,nagyon jó barátai….-nem tudta kimondani a nevét.
  -Oké.Őket,is felírtam.

John szemszöge:

Eddel,épp nagyban hülyültünk.Vagyis párna csatáztunk.Közben,az idióta bekapcsolta a Marok Marcstát.Tehát,üvöltött a pajzán mulatós.Hozzá,még megszólalt a telelfonja.Egyből,mondta vegyem lejjebb.

  -Szia Sarah-köszönt.-Kihangosítalak.
  -Jó,legalább nem kell kétszer elmondanom.Ja,és kapcsold ki a pajzán mulatóst.
  -Mi??Honnan??
  -Edward,hülyének nézel??Ismerlek.Létszíves ,kapcsold ki.
  -Mi a baj cica?Furcsa a hangod.
  -Mert,nem soká,megint bőgök.
  -Miért??-rémüldözött a tesóm.
  -Gyertek a körházba.Madison,itt fekszik.
  -Hogy,mi???-kiáltottuk egyszerre.
  -Éretsségi közben,kigyulladt a suli.Madi,ott ragadt.Élettenül hozták ki. Éppenséggel él,de nem biztos hogy sokáig.-rákezdett.
  -Úristen,ez szörnyű.Megyünk,azonnal.
  -Oké,szi…..-közbe vágtam.
  -Várj!Mit jelentene,az a kijelentésed: „Éppenséggel él,de nem biztos hogy sokáig.”??
  -Az orvos,azt mondta,szerencse,ha a reggelt megéri.Nagy valószínűséggel életét veszti.Na,de megyek.Itt,találkozunk.Sziasztok.- megsemmisülten álltam.
  -John,gyere már.Soha,nem érünk oda.
  -Persze. Máris.-beszálltunk.
  -Szegény Madi.Szegény Lou.
  -Kit,érdekel Louis.Nem ő,fekszik.
  -Igenn,de ő a pasija.Tudod,mit érezhet??
  -Aha.Azt, amit én.
  -Tesó ne csináld.
  -Mit?-értetlenkedtem.
  -Te,még mindig szereted Madet.
  -Mi??Dehogy!-tiltakoztam.
  -Ne hazudj.
  -Nem tudom.Hisz,én szakítottam vele.Viszont,olyan féltékenység fog el,mikor Tomlinsonnal van.
  -Vagyis,szerelmes vagy.
  -Lehet.
  -Egyenlőre,ne mond el senkinek.Főleg,ne a barátjának.Elég,ramaty idegi állapotban lehet.Ezt,Vele beszéld meg.
  -Úgy akarom.-az út további része csendben telt.

Megjöttünk.Mindenki,elég meggyötörgtnek tűnt.Főleg,Lou.A többiektől a legmesszebb,de a szobához a legközelebb helyezkedett el.Lehajtott fejjel,néma csöndben ült.Igaz,a többiek se beszéltek.De,nagyon köszönni,se köszönt.

  -Szia Louis.-morgott valamit.
  -Lou,kérsz egy kávét?-Harry.
  -Pff.
  -Szerintem, hagyjuk békén.-szólalt meg Sarah,aki Edet ölelgette.Szinte, fojtották egymást.A torkom összeszorult.Inkább,leültem valahova.Elsőnek,a magányosan lévő fiú melletti helyet szúrtam ki.De,hagytam .Lepottyantam Samanthához.Ő,se nagyon figyelt.

Louis szemszöge:

Éreztem,hogy John,engem és a mellettem lévő széket pásztázta.Viszont,Samhez ment.Jobban tette.Nem,kívántam senkit magam mellés.Illetve egyet mégis.Csak,ő bent feküdt.A srácok,próbáltak kedvesek lenni.Én,maradtam bunkó.Remélem megértik.Összesen egy ember társaságára vágytam.Ő,ugyanaz,akivel ülni szeretnék.Ő,róla hírt sem tudtam.A faszik,a nők,ki-be járjáltak.Attól,még semmit nem mondtak.Idegesítő,ez a várás.Történjen,már valami.Este lett is.

***
Este

Több órája ülünk itt,és semmi nem történt.Mindenki,csendben vár,mikor éles csipogásra leszünk fiygelmesek.Mellé csapkodást fülelünk. Mindannyian felkapjuk a fejünket.A szobából jön.Csak,azt ne !!! …….



10 KOMI!! Köviig :)