55.rész Eset...(part4)

  -Mi történik?-kérdezték a szüleim
  -Szív leállás.-mondtam idegesen.-Orvost.
  -Ez,nem az.A "légzése".Valami baj van.A francba.Jöjjön,már egy nyomorék(bocsi Fanni,csúnya beszéd) ember,aki ért ehhez.-a srác hatásos.Ott is termett egy.
  -Nyugodjanak meg.Nincs,semmi baj.Csak,elfogyott az oxigén és a gép jelzett,hogy cserélni kell.-tényleg,a kezében,a tartály.
  -Akkor,tegye meg,mielőtt megfullad.-rivaltt rá a fiú.
  -Máris.-megtette.Elmúlt,a fájdalmas hang.
  -Köszönjük.-bicentett Zayn.
  -Elnézést.Egy percre.-mama.
  -Igen?
  -Be lehet hozzá menni?
  -Ha,azt mondom nem.Könyörögni fognak?-bólogattak.-5 per,de csak ön-mutatott anyura.
  -És,én?-hülledezett apa.
  -Menjen.
  -Mi?
  -Kettesével,mikor ők.-mutatott a párra-kijönnek.
  -Köszi.
  -Van mit.-szegény fickót kikészítjük.Szeretet.
Mr.és Mrs.Logan bement.Leültek.A tesókám kezét,kezdték el simogatni és beszéltek hozzá.
  -Oké.Alakítsuk ki a párokat.-szóltam.-Ed+Sarah,Nici+Liam.John+Én,Harry+Niall,
  -Tókéletes.-Nicole.-Várj Lou,veled mi lesz?
  -Ő,egyedül megy!Ugye?
  -Ha,nem baj?-nézett ránk.
  -Persze.
Lejárt az idő.A szüleim kijöttek.Anya arca elég meggyötörtnek tűnt.
  -Ez,szörnyű.
-  Örülj,hogy nem kellett látonod és hallanod,amint újraélesztik.A sikertelen próbálkozást és,hogy kirontanak vele,mert nem kap levegőt.
  -Tudom.Borzasztó lehetett.
  -Eléggé.Főleg neki.-mutattam Loura,aki nem épp köztünk tartózkodott.-Az üveget ütötte.
  -Tudtam,hogy nagy a szerelem.De,ennyire?
  -Anya.A szülei is ismerik.Szerinted?
  -Igen.Elfogadnám családtagnak.
  -Madi,Louis  élete.És,ha túléli,rövid időn belül számíts rá.
  -Rendben.Akkor,Johnon túl tette magát?
  -Már,nagyon rég.
  -Nem volt ekkora szerelem?
  -Sohaaa.Bár,szerintem John még,mindig szereti a kisebbik lányod.
  -Tényleg?
  -Igen.Megis akarom kérdezni tőle.
  -Tudd meg.m-ondani akartam valamit
  -Samantha.Mi jövünk.-szólt Grimes.
  -Indulok.-besétáltunk.-Hugi.Johnazért akartam vele jönni,mert beszélni valónk van.Tudom,hogy szereted az én tesókám.-megsimogattam Madi hófehér arcát.-Ne merd tagadni.
  - Nem akartam.
  -Répa úrnak nem szólok,majd vele-mutattam a lányra.-elintézed.
  -Már,ha felébred.
  -Mégegyszer ilyet mondasz,ketté váglak.Erős.
  -Tudoom.-továbbá,csendben kuksoltunk a szobában,míg lejárt az idő.
  -Mennünk kell.
  -Szia Hugi.Csíkoskám,te jössz.

Louis szemszöge:

  -Szia,kisim megint én vagyok.És,mindennap itt leszek.-megpusziltam a homlokát.-Kicsit,büdös vagyok.Fürödnöm kéne.Viszont,akkor itt kéne téged hagyjalak.-leültem.Megfogtam élettelen kezét,majd arcomhoz tettem.-Hiányzik minden érintésed.Mindened.Pedig,csak 2 napja vagy it.Mi lenne,ha turnézni lennénk .Erre nem is gondolok.-nem bírtam mást mondani.Csendben maradtam.Őt néztem.A sok géppel a testében,gyengének látszott.Az is volt...Az időm elfogyott,így kimentem.

***
1 hét múlva.

Semmi változás.Az orvosok nem tudnak mit csinálni.A palackokat folyton cserélik.Ezen a napon is megtették,de a fickó megállt előttünk.
  -Jó napot.Van egy jó hírem.
  -Igen?-csillant fel mindenki szeme.
  -Mivel 1 hét alatt,nem történt,rossz dolog,így van egy lehetőségünk,hogy ne is történjen.Egy speciális módszerrel,a gázt ki lehet szívni minden honnan.Utána kapna levegőt és felkelne-
  -Miért érzem és,szép jó,de van valami baj is vele?
  -Hát,igen.Ha,nem sikerül,olyan hamar,mint tervezzük.Megfullad.
  -Adjon 5 percet.-anyuka.
  -Mi legyen?
  -Nem tudom.
  -Szerintem igen.Hisz,nézzétek  már,mennyi speciális cuccal segítik Madi légzését.Csak,jól végezhetik a beavatkozást is.-Sam
  -Igaz,én beleegyezek -támogattam.
  -Én,is.-így,ment tovább,az egész csapat,áldását adta rá.
  -Akkor,mindenki?-Samantha
  -Igen.
  -Uram,kezdhetik.
  -Rendben.-Kitolták a szobából.Remélem,nem most látom utoljára.
A várakozás kezdetét vette.
  -Lou,most fürödj le.
  -Nem!!
  -De!!
  -Nem megyek haza.-kifogás.
  -Tudod,hogy eddig is itt tusoltál.
  -Madet,műtik.
  -Légyszíves.-Nici.
  -De,mindig,orvosi vizsgálotoknál,vagy vagy cserénél szoktam.Az eltart egy darabig.
  -Ez is.Úgyhogy,sipirc.
  -Oké.-a táskából kivettem pár ruhát.Ja,igen kötelező szolgáltatásba vennem ezeket,mert nem hagytak békén.Teght,mindennap mosakszom.

15 perc múlva

Frissen tértem vissza.
  -Helyzet?
  -Semmi.
  -Bár,lehet,hogy igen.Jön a nővér.
  -Na?
  -Még,nem fejeztük be.A szívás,ebben a percben kezdődik.Ha,nincs komplikáció,20 perc elteltével vége.Azt,még a lány is kibírja.A végén,lélegeztetőt kap,hogy az elveszett levegőt hamar pótoljuk.
20 perc elteltével kijött,egy orvos.
A fejünket rá kaptuk
  -Túl vagyunk rajta.Él.Nem lesz semmi gond,pár napon,max 1 héten belül felébred.DE,2 napig nincs látogatás.

3 nappal később.

Lélegzik.Magától.Ez,olyan megkönnyebülés,mindeki számára.Bár,még nem tért magához.Remélem nem soká megtörténik.
  -Louis,ma is utolsóként bemehetsz.
  -Köszönöm.
  -Várj egy pillanatot.Beszéljünk.
  -Miről?-arébb voultunk.
  -Jó,hogy a lányomnak ilyen barátja van.Pár év múlva,várom az unokákat.
  -Meglesz Sergio.-kacsintottam.Mosolyogva,visszatértünk.
  -Menjél.-belépkedtem,egyből lehuppantam.Kezét,mint,általában megfotam.
  -Szia,kicsim,szívem.Ma,már nem lesz több zaklatód,majd holnap.Í,a puszit elfelejtettem.-arcára nyomtam.-Várom,a pillanatott,mikor felébredsz,és megfenyítesz.-továbbá pofiját kémleltem.-Na,szívem lejárt az időm.Mennem kell.-orra heygére cuppantam rá.-A szádat nem merem.Szeretlek.-erre valami fura dolog történt.Megszorította a kezem!!