11.rész Végre nekem is!

Na mivel ez ma a második rész kicsit rövidebb lett.Holnap nem biztos hogy lesz TALÁN!!!!!Ja és Sorry a hibákért,de mennék már hajat mosni XD

Zayn szemszöge:

Madi,és Louis 2 hét után nagyon jól kijönnek,de még nem járnak.Érthető a dolog.Nem vagyok féltékeny rájuk,csak barátként szeretem Madisont.Inkább testvérként.Örülök,hogy boldog.Párhét alatt,olyan jóban lettünk.Mintha, már évek óta ismernénk egymást.Mindegy!.
Unatkoztam otthon,így elindultam sétálni.,egy nyugis utcán.Gondoltam elszívok egy cigit.Kivettem a szálat,kerestem mellé az öngyújtót,de nem találtam .Úgy kutattam,hogy majdnem fellöktem egy lányt.Szegény kis híján a földön kötött ki.Szerencsére, gyorsan elkaptam.
      -Jajj annyira sajnálom.mentegetőztem-Nem szándékos volt.Csak kerestem az öngyújtóm.
      -Ugyan semmi baj.Én se figyeltem oda,úgyhogy bocsánattal tartozok én is.
      -Te? Ugyan már.-legyintettem.
Most néztem meg magamnak.Eszméletlen szép volt.Teljesen természetes.

El is bambultam rajta.Ő törte meg a csendet.
       -Tessék,mondtad,hogy nincs meg.-adta a kezembe a tüzelőt.
       -Te cigizel?-hüledeztem.Nem látszott rajta,de az illatán se éreztem.
       -Jajj,dehogyis!A bátyámnak vettem,10 perce.Ő viszont igen.-nevetett
       -Mi olyan vicces?-kérdeztem.
       -Az arcod-Na, erre én is rákezdtem.
       -Amúgy, Zayn Malik vagyok.
       -Én Amelia Jensen.Te vagy abba a fiúbandában??-sóhajtottam.Soha nincs egy normális lány?
       -Igen.Te is rajongó vagy?Vagy még rosszabb!Őrült rajongó?
       -Én???ÁÁÁÁ nem!Egy számotokat láttam a tv-ben.Onnan ismertelek fel.
       -Akkor megnyugodtam.Tényleg nagyon sietsz?
       -Nem.Miért?
       -Gondoltam sétálhatnánk egyet.
       -Oké!
Elindultunk.Nagyon sok mindent megtudtam róla.18 éves,a bátyával ,és a szüleivel él,itt Londonban.Ezek voltak az alapadatok.A többi maradjon titok.Kicsit későre járt,gondoltam hazakísérem.
       -Am, elég sokat mutat az óra,hazakísérjelek?.
       -Azt, nagyon megköszönném.-sóhajtott.
Az úton mindenféléről beszéltünk.Szimpatikus lány.
Azt vettem észre,hogy már ott vagyunk.
       -Köszönöm,az utat.-mondta.
       -Ugyan már.Amelia lenne kedved találkozni máskor?-kérdeztem.
       -Persze.
       -Oké,akkor megadod a telefonszámod?
       -Persze,de te is a tiedet.
Lediktáltuk.A végén,még puszit is kaptam.Belepirultam.
       -Akkor,majd hívlak.-mondtam.
Elváltak útjaink,DE csak a mai napra.

AMELIA JENSEN TE ENGEM MÉG LÁTNI FOGSZ!!!